7 dolog a Harry Potter-könyvekben, aminek felnőtt fejjel semmi értelme nincs
Valahogy senkinek nem tűnik fel, hogy a varázslók világában teljesen rendben van a rabszolgaság (khm, manók!). A legérdekesebb talán az, hogy már gyerekkoromban is éreztem, hogy ez nem jó dolog, de felnőtt fejjel abszolút értetlenül állok a dolog előtt... Jó lett volna, ha legalább egy embernek nem tetszik a dolog Harryn kívül, aki csak 11 évesen került a varázsvilágba...
Oké, tudom, tudom, már maguk a boszorkányok és varázslók nevei is misztikusak, és maximálisan megadják az atmoszféra hangulatát, na de akkor is... Ki nevezi el a gyermekét Bellatrixnak? Vagy Severusnak? A Narcissa névről már nem is beszélve...
Nyugodtan elmondhatjátok, ha ezekkel a gondolataimmal teljesen egyedül vagyok, de számomra nem világosak a varázslóvilág szabályai és határai. Mármint... A ruháktól kezdve mindent meg kell vásárolni, de egy chipses zacskót át lehet vinni a világ egyik feléről a másikra... Most akkor hogyan is van ez?
Ha a pókok és a kígyók tudnak beszélni, kommunikálni, akkor nem létezik, hogy más állatok egyáltalán nem tudnak. Erről soha, sehol nem tesznek említést, pedig felnőtt fejjel nagyon érdekel ez a kérdés... Titkon azért remélem, hogy még a tengeri csillagok is tudnak beszélni, csak elfelejtették nekünk elmondani...!
Érdekes módon Harry soha nem hagyja el az Egyesült Királyságot, bármi is történik vele, és bármilyen veszélyben van az élete... Miért nem hopponáltak soha valami trópusi tengerpartra, esetleg Ázsiába, BÁRHOVA? Igen, tudom, az igazi Harry Potter-életérzést csak Nagy-Britanniában élhetjük át!
Ezen a könyvek olvasása közben egyáltalán nem gondolkoztam gyerekként, felnőtt fejjel viszont egyszerűen nem tudok másra gondolni... Harry hogyhogy nem ismerte fel a bájitaltanárának a kézírását? Akinél már a HATODIK ÉVE tanult. És ahol a tanárok nem éppen arról híresek, hogy számítógépen gépelnek...