Forrás: Nem egyszerű hirtelen megváltoztatni a megszokott étrendet, így a netet hívtam segítségül. Gyorsan kiderült, hogy nem véletlenül voltam ráfüggve ennyire az édességre: a vércukorszint ugyanis olyan, mint a hullámvasút, amikor lecsökken, a szervezet hirtelen édes dolgokra vágyik. Ezért csak arra kellett odafigyelnem, hogy mindez ne történhessen meg. Elkezdtem napi 2 liter vizet fogyasztani, 2-3 óránként enni, és odafigyelni arra, hogy mit eszem.

Forrás: Őszintén szólva az első 2 nap szörnyű volt. Nem ízlettek az ételek, rágörcsöltem arra, hogy pár óránként egyek valamit, de persze nem nyúlhattam automatikusan egy doboz bonbon után. Ehelyett inkább hamar lefeküdtem aludni, az ágyban viszont csak forgolódtam. A harmadik nap volt a mélypont, amikor a szervezetem is észrevette, hogy valami „nincs rendben.” Egész nap fájt a fejem, ráadásul olyan fáradt voltam, hogy muszáj volt ebéd után ledőlnöm, pedig ha valaki, én sosem alszom napközben.

Forrás:

A negyedik napra visszatért az energiám, ami a neten olvasott tanácsok hatására történhetett, ugyanis extra gyümölccsel és zöldséggel kezdtem feltankolni a szervezetem. Ezt a jó szokásomat a mai napig megtartottam, így innentől kezdve az étkezések között édesség helyett ezeket az ételeket vetem be. De nemcsak gyümölcsöt és zöldséget, hanem magvakat is elkezdtem enni, sőt sokkal fantáziadúsabb recepteket készítettem ebédre és vacsorára is.

Forrás:

Bár nem fogok hazudni, volt, hogy majdnem elcsábultam, de végül sikerült ellenállnom az érzésnek. A két hét elteltével sokkal energikusabb lettem, eltűnt a fejfájásom, és összességében azóta jobban érzem magam a bőrömben. Ezt az extrém diétát nem biztos, hogy be fogom tudni tartani a végtelenségig, de mostantól biztos jobban odafigyelek az étkezésemre, főleg, hogy a kis zsírpárnák a hasamon szinte teljesen eltűntek mostanra.