Ezt tanultam 80 első randi után
Kezdőként vetettem bele magam a randizás világába pár éve, és próbáltam tökéletesnek látszani és mindenkinek megfelelni. Iszonyatosan izgultam mind a 20 találkozó előtt, és görcsösen kutattam a olyan témák után a neten, amikkel a randikon könnyebben törtem meg a jeget. Sőt, nem tudtam megállni, hogy ne nyomozzam le a partnereimet Facebookon vagy Instán, így már eleve volt egy – gyakran hamis – kép a fejemben róluk. Közben nagyon szerettem volna, ha a pasik a személyiségem miatt kedvelnek meg, így nagyon visszafogottan öltözködtem: legtöbbször ez egy fekete vagy nude színű outfitet jelentett.
Az első 20 után a családom és a barátaim is furcsán néztek rám, és mindenki folyamatosan azt kérdezte, hogy mit keresek a másikban, amit eddig nem találtam meg. Persze sosem fejtettem ki bővebben nekik, hogy milyen pasira vágyom, csupán annyit mondtam, hogy nem volt meg a kémia.
Kezdtem lejjebb adni a saját elvárásaimból magam felé, és már nem szedtem ki a szemöldököm minden alkalom előtt. Nem próbáltam meg mindenáron megnevettetni a másikat, és olyan témákkal sem készültem már, amik érdekelhetik. Egyszerűen csak magamat adtam, egy kicsit belefáradva az egészbe, aminek a végén gyakran megkaptam, hogy túl magas, túl cuki, túl érzékeny – egyszóval túl valamilyen voltam. Amire viszont felfigyeltem ebben a szakaszban, hogy a pasik nagy részét két csoportba lehet osztani: az azonnal elköteleződni vágyók, akik gyorsan családot akartak és az ellentétje, akik nyitott párkapcsolatra vágytak.
Innentől kezdve a barátaim egyre komolyabb kérdéseken keresztül próbálták kideríteni, hogy mégis mi lehet velem a helyzet: vajon aszexuális vagyok, a lányokhoz vonzódom vagy simán képtelen vagyok szerelembe esni.
Itt már kezdem feladni, és nagyon lazán ültem be a randikra. Elérkeztem arra a pontra, hogy már mindent láttam, amit lehetett: ijesztő és fura reakciókat, kedves és elrettentő pasikat. Bár laza voltam, az önbizalmam a nullához közelített ennyi sikertelen próbálkozás után. Az egyik barátom be is dobta, hogy próbáljak ezen változtatni, ha nem belülről, legalább a merészebb ruhaválasztással. De ez sem segített, egy ponton minden ugyanolyanná vált.
A 80. strigulát még behúztam, de rá kellett jönnöm, hogy pihenésre van szükségem. Négy év telt el közben, és megtanultam, hogy magammal kell először foglalkoznom, hogy megszeressem magam. Azt is megtanultam, hogy semmi sem fog könnyen menni, amit ennyire görcsösen akarok, így ideje volt elengednem. Mindeközben a napokban megismerkedtem egy sráccal az edzőteremben, hamarosan randizni fogunk. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a 81. srác lesz a randilistámon, hanem valami sokkal több...