Forrás:
A középkorban az együttlétek célja nem az örömszerzés, hanem kizárólag a gyermeknemzés volt. A házasságon kívüli szexet tiltották és akár halálbüntetést is vonhatott maga után, ha valaki megszegte a szent házassági fogadalmát.

Forrás:
Teljesen máshogy vélekedtek magáról a házasságról is. Egy feleséggel nem szabadott megtenni azt, amit például egy örömlánnyal, a házastársi szex nem szólhatott a vágyról és a kölcsönös örömszerzésről.

Forrás:
Az alapvető, megengedett póz a misszionárius volt, ez számított csak legálisnak, a legbűnösebbnek pedig a kutyapózt tartották. A házastársaknak nem volt illendő meztelenkedni egymás előtt, tilos volt a közös fürdés, a csókolózás és az anális, illetve orális örömszerzés is.

Forrás:
Ha a férfi nem tudta teljesíteni a kötelességét az ágyban – például merevedési zavar lépett fel nála–, a templom felállított egy általában idősebb asszonyokból álló szakértőbizottságot, akik megpróbáltak utánajárni az okoknak. Megvizsgálták a férfi nemi szervét, az egészségét, ha pedig úgy vélték, később sem lesz képes az együttlétekre, szétválasztották a házaspárt.

Forrás:
Szerdán, pénteken és vasárnap, az egyházi ünnepeken, a szentek napjain, az adventi időszakban és a húsvét alatti nagyböjt idején tiltott volt az összebújás, mint ahogy akkor is, ha a nő menstruált vagy várandós volt, és a szülés után 40-70 napig szintén nem érintkezhettek.

Forrás:
Mivel a pároknak nem túl sok lehetőségük volt az intim együttlétekre, a természet és a templomok rejtett zugai váltak közkedvelt búvóhelyekké.