Nyolc történelmi tény, amit a The Crown 3. évadából tanultunk a brit királyi családról
De Olivia Colman, aki a harmadik évadban átvette a királynő szerepét Claire Foytól, barna szemű, és a producerek végül úgy döntöttek, hogy nem kell kontaktlencsét viselnie.
Aliz battenbergi hercegnőről az is kiderül a 4. epizódban, hogy a Windsor kastélyban született, anyai ágon Viktória királynő dédunokája, születésénél fogva süket volt és fiatalon szkizofréniával diagnosztizálták, hovatovább rengeteg időt töltött gyerekeitől távol, elmegyógyintézetekben, ahol a legkülönbözőbb kínzásoknak vetették alá. A sorozatban Fülöp herceg azután érti meg, miért kellett édesanyjától távol nevelkednie, hogy az idős hercegnőt a görögországi zárdából (amit maga alapított) a Buckingham palotába költöztették. Ez a cselekményszál azért is figyelemre méltó, mert ma Vilmos és Harry herceg, valamint feleségeik, Katalin és Meghan hercegné kampányolnak rendszeresen a mentális betegségek elismeréséért, tehát ismét egy kikacsintásról van szó a mai néző felé.
Ugyanis az utolsó „igazi” walesi hercegek egyike, Llywelyn ap Gruffudd, 1282-ben esett el egy csatában I. Edward angol király keze által. (Ez a király, illetve a walesi hódítása adta az ihletet A walesi bárdok című Arany János-balladához is.) Ezután a walesi hercegi címet saját elsőszülött fiára bízta, és ez azóta is így van. A walesi nacionalista mozgalmak így aztán évszázadok óta lázonghatnak az újabb és újabb „nyakukra ültetett” trónörökösök ellen, és nagyjából ez történik A korona 3. évadának 6. epizódjában is, amelyben az akkor 21 éves Károlyt ünnepélyesen walesi herceggé avatják. Károly (Josh O’Connor alakítása az egyik kedvencünk az évadban) önbizalomhiányos lakli kamaszként jelenik meg az epizód elején, hogy aztán walesi nyelvprofesszorának köszönhetően férfiként jöjjön ki a történetből. Az is kiderül, hogy őt sosem a szülei fektették le gyerekkorában aludni.
A 3. epizód a walesi Aberfan községben bekövetkezett tömegkatasztrófáról szól, illetve arról, hogy a királynőnek miért tartott több mint egy hétig, amíg ellátogatott a faluba. Aberfant 1966-ban elöntötte a szénbánya leomló meddőhányójából lezúduló sárlavina, 116 gyerek és 28 felnőtt életét követelve ezzel. Az epizód végén kiderül, hogy királynő életében kevés dolgot bánt meg annyira, mint ezt a megkésett reakciót, és azóta rendszeresen tartja a kapcsolatot Aberfan polgáraival. A sorozatbeli királynő azt is bevallja, hogy a szerettei halála vagy a gyerekei születése idején sem sírt soha – „valami baj van velem”, tépelődik. Bár a történet hihetően hangzik, hiszen a neveltetése és a rangja is megköveteli, hogy minden körülmények között magában tartsa az érzéseit, Wilson akkori miniszterelnök titkárnője később azt nyilatkozta, hogy a királynő nem színlelte a könnyeket első aberfani látogatásakor.
A battenbergi herceg, Fülöp nagybátyja a sorozat szerint azután állt rá, hogy segít megdönteni a kormányt, hogy őt a megszorítások részeként elküldték a Brit Királyi Hadsereg éléről. (Ez nem teljesen korrekt, mert a sztori 1968-ra datálható, míg a herceg már 1965-ben leköszönt.) A puccsot aztán A koronában elhangzó drámai dialógus szerint maga a királynő akadályozta meg azzal, hogy „nekünk éppenhogy azt kell tennünk, hogy nem csinálunk semmit. Ezzel védjük a demokráciát”. Bár évtizedeken át tagadták, hogy a herceg valóban részt vett volna ilyen tárgyalásokban, egy nemrégi Mountbatten-életrajz azt állítja, hogy több köze volt a szervezkedéshez, mint eredetileg gondolták. Dickie-t egyébként egy kedves ismerős, Charles Dance alakítja a 3. évadban, aki a Trónok harca Tywin Lannistereként tett szert hatalmas rajongótáborra. Az egész The Crown-évad egyik legszebb pillanata, amikor Dance egy Kipling-verset szaval a búcsúbeszédében.
Mint ismert, Edward a brit történelemben példátlan módon lemondott a trónról 1936-ban, hogy feleségül vehessen egy elvált asszonyt, Wallis Simpsont. Utóbbit a 3. évadban Geraldine Chaplin (képünkön), Charlie Chaplin lánya alakítja, aki évtizedek óta elismert színésznő. A The Crown nagy hangsúlyt fektet arra, hogy II. Erzsébet története enélkül a lemondás talán el sem kezdődhetett volna; igaz, Edwardnak nem született gyereke, így elképzelhető, hogy halála után így is, úgy is az unokahúga ült volna a trónra.
A sorozatból kiderül, hogy a királyi családtól elidegenedett Edward félig titokban jó kapcsolatot ápolt és levelezett a fiatal Károly herceggel és kicsit saját magát látta benne.
Wallis és Károly között hangzik el egy kulcs-párbeszéd a sorozatban:
Wallis: Vigyázz a családoddal.
Károly: Ők csak jót akarnak.
Wallis: Ó, dehogy.
Károly sorozatbeli elhatározását valóra váltotta: a mai napig trónörökös, pedig maga is elvált és feleségül vette ifjúkori szerelmét, aki A koronában a 3. évadban bukkan fel először.
Károly herceg ugyebár már a 70-es években randizott Camilla Shanddel, aki nem sokkal ezután férjhez ment Andrew Parker-Bowles-hoz. A sorozatból az derül ki, hogy Camilla és Andrew se-veled-se-nélküled kapcsolatban éltek, és időnként másokkal is találkozgattak, Andrew például Anna hercegnővel, Károly húgával is lezavart egy liezont. Károly ennek ellenére úgy vélte, hogy Camilla az igazi és feleségül akarta venni. A sorozat azt állítja, hogy ezt a királyi család akadályozta meg, de a valóságban Camilla egyszerűen Andrew-t választotta.
Margit: Nem eshetsz szét. Ha egyetlen repedés látszik rajtad, mi azt nem repedésnek látjuk, hanem szakadéknak. És akkor mind belezuhanunk. Neked kell papírdarabokkal elfedned a repedéseket.
Erzsébet: De muszáj egyedül csinálnom?
Margit: Csak egy királynő van.
A 3. évad során többször is kormányválsággal, gazdasági válsággal kell szembenéznie a brit kormánynak és persze a Buckingham palotának is, nem beszélve az anarchista mozgalmakról a munkásosztályban. A tépelődő szereplők, de kiváltképp maga Erzsébet, többször is megkérdezik maguktól és egymástól: miért van egyáltalán szükség királyságra? Nos, azért, hogy Britannia egyben maradjon. És persze a brexit korában mi, 21. századi nézők is feltehetjük a kérdést, hogy vajon meddig marad még így.