Forrás:

Egy isten háta mögötti norvég kisvárosban, a hó és a jég birodalmában a lakosság készül az ünnepekre. A párhuzamos szálakon futó történetek kedves, szívszorító, vagy megható életszilánkokat villantanak fel: egy fiatal orvos szülést vezet le az illegális bevándorló családban, egy magányos apa kockázatos trükköket vet be, hogy legalább szenteste láthassa a gyerekeit, a zsidó kisfiú és a muszlim kislány ünneplés híján a téli égboltot fürkészi, a szerető és a feleség két ugyanolyan sál fölött néz össze a templomban, és így tovább. A film csendes vallomás a karácsonyhoz, amely megmutatja, hogyan élénkíti és színezi újra a decemberi ünnep a leghétköznapibb emberi sorsokat is. (Nézz bele)

Forrás:

Julia Roberts ebben a filmben nem a szépségét vagy a humorát csillogtatja, a történet pedig fenyőillat és sütivásár helyett a pokol legmélyebb bugyrába vezet. Ben (Lucas Hedges) épp karácsony napján lóg meg a drogrehabról, és csak annyit kér, hogy csilivili házikóban éldegélő családja legalább az ünnepekre fogadja be. Addig tiszta marad, ígéri, utána pedig zokszó nélkül visszamegy a kínzókamrába. Édesanyja, Holly (Roberts) némi vonakodás után egy napot ad neki, de közli is vele, hogy minden pillanatban a sarkában lesz, nehogy Ben visszahulljon a régi mocsokba. A misszió azonban kudarcot vall, az asszony ezen a karácsonyon nem girlandokat aggat és ajándékokat csomagol, hanem a lepukkant külvárosban kétségbeesetten rohangál súlyos beteg gyereke életéért. Megrázó, de csodaszép filmélmény. (Nézz bele)

Forrás:

Karácsonykor összeér a kezdet és a vég, az év utolsó napjain valaminek meg kell halnia, hogy létezhessen feltámadás. Az ötvenes Angelának (Michele Laroque) rémálomba illően alakul az ünnepi menetrend, ugyanis egyszerre hagyja faképnél férje egy fiatalabb nő kedvéért, és lép olajra kamasz lánya is, hogy dobos barátjával együtt kipróbálja az önállóságot. Angela összeomlik, és egyenesen a sarki zöldségeshez (Gérard Darmon) rohan, hogy átvészelje a szentestét. Ez az éjszakai beszélgetés persze egy csodálatos barátság kezdete lesz, a nőre pedig hamarosan az igaz szerelem is rátalál, bár a választása, hát mit mondjunk, kicsit zavarbaejtő. (Nézz bele)

Forrás:

A Káosz karácsonyra játékidejének nagy része őszintén élvezhető: a felsőközéposztálybeli demokrata család élete az ünnep bekövetkeztére teljesen széthullik. A nagypapa (Alan Arkin) egy fiatal pincérnőre (Amanda Seyfried) vet szemet, lánya és veje (Diane Keaton, John Goodman) a válást fontolgatják, fiuk, Hank (Ed Helms) képtelen túllépni szétzilálódott házasságán, lányuk, Eleanor (Olivia Wilde) magányos kétségbeesésében egy republikánus katonára fanyalodik. Ha mindez nem lenne elég, van még kaotikus természetű nagynéni is (Marisa Tomei), aki ékszert lop az áruházban, majd az őt letartóztató rendőrnek taglalja hosszan eseménytelen, unalmas életét. Mindenki eljátssza, hogy remekül van, közben meg mindenki komplett csődtömeg. A film cinikus humorral kezeli a látszat és valóság között feszülő ellentéteket, mindaddig, amíg egy szirupos, valószínűtlen karácsonyi hepiendben el nem simítgatja a konfliktusokat. Kár érte. (Nézz bele)

Forrás:

A mogwai-ok tündibündi házi kedvencek, ám tartásukra vonatkozik néhány fontos szabály. Ne füröszd meg, ne tedd ki őket éles fénynek, és ne adj nekik enni éjfél után, mert cuki plüssállatból valódi agresszorok lesznek, akik tutti elrontják a karácsonyodat! Billy (Zach Galligan) persze megszegi a szabályokat, rá is szabadítja a sok szőrmókot az ünnepre készülő kisvárosra. Plusz adalék, hogy Kate, Billy csaja (Phoebe Cates) karácsonyfóbiában szenved, mert gyerekkorában Mikulásnak öltözött apja a kéménybe szorulva halt meg, és ezt a traumát a lány olyan sokszor ismételgeti - kivált az 1990-ben készült második részben -, hogy a tragikus történet óhatatlanul vicces lesz. Gizmó és őrjöngő társai hasonló határeseti szindrómában szenvednek: egyszerre egy horrorfilm és egy ifjúsági komédia szörnyecskéi, akiktől parázunk, és akiken nevetünk. (Nézz bele)

Forrás:

Mindenki ismer olyan családot, ahol az idősebbek, az apák és a nagyapák teherként nehezednek az ifjabb generációk életére. Frank (Robert de Niro) nyugdíjas huzalgyári munkás felesége halála után teljesen magára marad, s mivel a gyerekei állandóan lemondják a találkozókat, úgy dönt, kezébe veszi az irányítást, és mindegyiket végiglátogatja. A film végén épp karácsonyra sikerül összeterelni a családtagokat, kivéve az egyik fiút - így összevegyül az egymásra találás öröme és a fájdalmas veszteség a karácsonyi pulyka és a fa társaságában. A film egyébként Giuseppe Tornatore Mindenki jól van című drámájának valamivel derűsebb adaptációja: ott Marcello Mastroianni alakította a jobb sorsra érdemes családfőt.