Forrás:

Én általában listákat írok az olyan teendőkről, amiket ő is könnyedén meg tud csinálni anélkül, hogy folyamatosan ott kellene állnom mögötte. Olyanokat például, hogy esténként vigye ki a szemetet, vagy zuhanyzás után szedegesse föl a padlóra dobált ruháit, és pakolja ki a mosogatógépet, míg lefőzi a reggeli kávét. Nálunk ez bevált. Ez a sok kis dolog hatalmas segítség. (Mária, 41)

Forrás:

Második gyermekünket vártuk, nagyon nehéz terhesség volt. Állandóan hánytam, vagy hányingerem volt. A férjem - látva, hogy mennyire rosszul voltam - nagyon odatette magát. Először még meg kellett kérjem, hogy legyen szíves vigye el valahová a kislányunkat, vagy játsszon vele ő most otthon, mert én képtelen vagyok rá ebben az állapotban. Azóta viszont soha többet nem kellett mondanom. (Krisztina, 38)

Forrás:

Egyéves lehetett az első gyermekünk, amikor odaálltam a férjem elé és a táskáját lobogtatva közöltem vele, ami sok az sok, én a Gergő anyukája vagyok és nem az övé. Maradhat, de akkor viselkedjen is úgy, mint egy szülő és egy férj, vagy pedig arra van az ajtó. Azóta a gyerekekkel és a ház körüli munkával is rendesen foglalkozik. (Laura 35)

 

Forrás:

Amikor a férjem hazaér a munkából, csak rám néz és máris leveszi, mi a helyzet. Lehet, hogy néha mondanom kell neki, hogy segítsen Lucának fogat mosni, vagy Barninak levest kanalazni, de nem ez a jellemző. Pontosan érzi, mibe és hogyan tud bekapcsolódni és csinálja is magától. (Anita, 29)

Forrás:

A párom nagyon szeret főzni, az egész konyha az ő felségterülete, a takarítással együtt. Bevallom, néha nehezemre esik, hogy ne szóljak rá, mert szerintem egy kicsit gyakrabban is összepakolhatná a rumlit maga után. Ezt a dolgot viszont nekem kellett megtanulnom elengedni. (Zita, 37)