Székely Kriszta viszonylag hagyományos szellemiségben készítette el Henrik Ibsen női egyenjogúság-darabját. Nóra (Ónodi Eszter) és Helmer (Fekete Ernő) házassága első és második pillantásra is működőképes, az asszony rajongva szereti a férjét, szinte bármit megtenne azért, hogy megvédje. Az egyenrangúság nyomait is nélkülöző kapcsolat egészen addig funkcionál, amíg Nóra Helmer igazi arcát látva hirtelen rá nem ébred, hiba volt engednie az egyenlőtlen dinamikának. A férj által elnyomott játékszer-feleség felismeri saját belső szabadságát, azt, hogy talán még nem késő elmenni és önálló személyiségként élni. Vagy mégis? A Katona előadásának zárlatában Nóra megtorpan, és segélyt kérően néz ki ránk a színpadról. Vajon mi mit tennénk?
5 módszer, amivel a kisebbrendűségi komplexussal élők manipulálják a környezetüket
A kisebbrendűségi komplexust nem feltétlen lehet azonnal felismerni, mert az, aki önértékelési zavarokkal küzd, jellemzően olyan álarc mögé bújuk, ami épp az ellenkezőjét sugallhatja. Elmondjuk, milyen jelekre érdemes figyelned!