Nőknek való vidék – hat aktuális színházi előadás, amit nő rendezett
Székely Kriszta viszonylag hagyományos szellemiségben készítette el Henrik Ibsen női egyenjogúság-darabját. Nóra (Ónodi Eszter) és Helmer (Fekete Ernő) házassága első és második pillantásra is működőképes, az asszony rajongva szereti a férjét, szinte bármit megtenne azért, hogy megvédje. Az egyenrangúság nyomait is nélkülöző kapcsolat egészen addig funkcionál, amíg Nóra Helmer igazi arcát látva hirtelen rá nem ébred, hiba volt engednie az egyenlőtlen dinamikának. A férj által elnyomott játékszer-feleség felismeri saját belső szabadságát, azt, hogy talán még nem késő elmenni és önálló személyiségként élni. Vagy mégis? A Katona előadásának zárlatában Nóra megtorpan, és segélyt kérően néz ki ránk a színpadról. Vajon mi mit tennénk?
Eszenyi Enikő régóta rendez, de talán a Hamlet az eddigi legnagyobb vállalkozása. Monumentális, látványos előadást állított a Víg színpadára, egy időtlen Shakespeare-lenyomatot, amely hatalmas, dinamikus üveg-, vas- és fémdíszletben, akárhol és akármikor játszódik. Az igazgató-rendező-színész további múlhatatlan érdeme, hogy behozta a mainstreambe ifj. Vidnyánszky Attilát, az utóbbi évek egyik legeredetibb hangú rendezőjét és színészét. Eszenyi előadásáról sokan kimennek, úgyhogy csak az váltson rá jegyet, aki nem fél a merész megközelítéstől, a nyers aktualizálástól, és attól, hogy Vidnyánszky az egyik jelenetben nemes egyszerűséggel a fejére húzza a koponyát.
A Duda Éva Társulat fizikai színháza sajátos formanyelvet, izzó, lendületes előadásokat hozott a kortárs magyar színpadra. A Fridát az Operett Színház művészeivel közösen készítették: az előadás ötvözi a táncot a hagyományos dikcióval, elveti a lineáris elbeszélésmódot, narrátornak pedig egy meg sem született gyermeket – Frida Kahlo vetélésének tárgyát – választ. A darab a magyar származású, születése pillanatától tragikus sorsú mexikói festőnő magánéletét állítja a fókuszba (Gubik Petra és Gryllus Dorka játsszák felváltva), és egyszerre elégíti ki a szórakozni vágyó és a megrázó sorsdrámára áhítozó színházjárók igényeit.
A tavalyi évad egyik legütősebb bemutatója ugyan három felvonás és öt óra, ez azonban úgy reppen el, mint egy pillanat. A négykötetes Thomas Mann-regény bonyolult szövése, szemlélete és iróniája intelligens, és nem utolsósorban nagyon szórakoztató módon bomlik ki színpadon az Örkény Színház kiváló színészeinek tolmácsolásában. És hogy ez az embert próbáló feladat ilyen magas szinten valósult meg, nem kis részben Gáspár Ildikó dramaturg és társrendező érdeme. A terjedelmes regény sűrítésével és József (Patkós Márton lenyűgöző alakítása) alakjának középpontba állításával eléri, hogy minden idegszálunkkal a történéseken csüngjünk, és eszünkbe ne jusson akár egyszer is ásítani.
A Grönholm-módszer négy álláskereső hátborzongatóan szórakoztató kálváriája egy multicégnél. Az igazgatói munkára pályázókat a vállalat HR-esei embertelen pszichológiai teszteknek vetik alá: közülük csak egy maradhat, méghozzá az, aki felismeri és kijátssza az ún. Grönholm-módszer buktatóit. A spanyol Jordi Galceran Ferrer népszerű művét – melyet állítólag egy kukában talált, pénztárosi állásra jelentkező nőket gyalázó cetli inspirált – szeretik játszani a magyar színházak: az intrika, a rivalizálás, a titokban kötött szövetségek és a permanens bizalmatlanság légkörét érzékletesen megjelenítő színdarab mostanában Szombathelyen tekinthető meg Nagy Cili rendezésében.
Székely Rozália az alternatív szcéna egyik legüdébb színfoltjának, a 2015-ben megszűnt, Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társaságnak a tagjaként startolt. A Kálvária Lakópark a színész-rendező első drámája: az előadás az ajánló szerint költőien abszurd világot varázsol a néző elé, melyben a múlt feltámad, a tér pedig életre kel. A főszerepeket Nyakó Júlia, Kurta Niké, Varju Kálmán és a rendező alakítják, hangban és/vagy képben pedig Hegedüs D. Géza és Gyabronka József is kiveszi a részét. Alig várjuk.