Négy tipp a mom-shaming ellen, épeszű anyáknak
Mit tegyünk, ha egy hölgy odalép hozzánk a zöldségesnél és kritizálni kezd mondjuk éppen azért, mert szerinte rossz nézni, ahogyan a hátamon hordozom a gyermekem? Miután nem ismerjük egymást, az is ér, ha egyszerűen szó nélkül elsétálunk. Hiszen senkinek sem tartozunk magyarázattal ilyen kérdésekben, főleg nem egy idegennek. De ha éppen van türelmünk hozzá, akár meg is hallgathatjuk s még az is lehet, hogy találunk értelmet a mondandójában.
Az embernek gyakran az az érzése, mintha az online világ csakis azért létezne, hogy teret adjon az anyák megszégyenítésének. Tele van tökéletes alakúra visszafogyott, izmos szupermamik fotóival, akik miközben totyogóik mellett jógáznak, másik kezükkel a saját készítésű, vegán babaszappant főzik. A közösségi oldalakon mindenki bátrabban osztja az észt, kommentel okosságokat, gyakran szabályos háborúkat kirobbantva egy-egy gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésben. Mit tegyünk, ha nekünk is beszóltak egy mami fórumon? A lehető legegyszerűbb dolgot, lépjünk le. Tegyük le a telefont, kapcsoljuk ki a laptopot, vonjunk ki magunkat abból, ami kellemetlenül érint. Csakis a mi döntésünk, mit és milyen szinten engedünk be az életünkbe.
(A képen a felirat magyarul: „Legközelebb, ha kezdő anyukával találkozol, mondj neki annyit, hogy remekül csinálja. Ha szüksége van a tanácsodra, majd szól.”)
Nincs is annál rosszabb, mint amikor egy sorstárs veszi szájára a másikat. Odaül melléd a padra a játszón és csak mondja és mondja. Nehéz megállni, hogy az ember ne vágjon rögtön vissza, ugyanakkor egy parttalan vagdalkozásba nem biztos, hogy megéri belemenni. Még ha nem is értesz vele egyet, a legjobb, amit tehetsz, hogy csendben végighallgatod. Persze ha nagyon sértőnek érzed, amiket mondd, fejezd ki az érzéseidet, lehetőleg indulatok nélkül. Ezzel máris nyert ügyed van, nem vetted föl a kesztyűt és jó példát mutattál.