Elpusztíthatatlan szobanövények
Az anyósnyelv az egyik kedvenc növényem, mert ha 2 hétig nem locsolom, akkor sincs semmi baja, sőt, gyönyörűen nő, növöget. A napot és az árnyékot is jól bírja, de nálam még a huzatot is. Ráadásul rengeteg gyönyörű fajtája van, így változatos külsővel, többféle anyósnyelvvel is feldobható a lakás.
Az egyik legrégebbi növényem egy agglegénypálma, ami volt már tükör mögött egy árnyékos sarokban, aminek köszönhetően megesett, hogy hetekre megfeledkeztem róla. Ezt is túlélte. Nagyon kevés vízzel és nagyon kevés fénnyel is jól elvan.
A csokrosindaként is ismert zöldike egy igazi sláger növény, amely ablakpárkányon, napon, de akár árnyékos helyen is bírja, sőt, fellógatva is. Párás helyen pedig kifejezetten szép lehet és sok új hajtása lehet, ami nagyon könnyen szaporítható.
Ez az egyik kedvenc futónövényem, ami már olyan hosszúra nőtt, hogy nem győzöm visszavágni és a levágott részeket szaporítani. A férjem szokott vele viccelődni, hogy egy nap a szoba egyik feléből a másikig fog elérni, és indaként használva azon fog majd közlekedni. Nyilván ez lehetetlen, viszont az, hogy ilyen szépen nő viszont lehetséges úgy, hogy se nagy víz, se nagy fényigénye nincs. Bár tény, hogy világosabb helyen szebbek a levelei.
Egy újabb növény, ami a „jég hátán is megélne”, jó mondjuk talán ott nem, de a tűző naptól kezdve az árnyékig mindent jól bír, pár hétig még öntözés nélkül is elvan. Ráadásul igazi gyógyító kincs rejtőzik a leveleiben, bár ezt már bizonyára mindenki tudja. Egy aloe verát mindenkinek kötelező beszereznie ezért is – meg azért is, mert szerintem gyönyörű is.
Az agglegénypálma után ez a másik kedvenc növényem, ami egyszerűen olyan szépen eléldegél nálam egy szekrény tetején, napfény és hetekig akár locsolás nélkül, hogy sokszor magam is meglepődök, hogy még él és fejlődik. Jutalmul, ha nem felejtem el (HA... :D), havi egyszer zuhany alatt megfürdetem és ezzel nagyjából el is van a következő hónapig. Jó, azért nem, 1-2 hetente egy kis vizet kap, de ha nem kapna, akkor is jól lenne.