Forrás: A 16. századi Európában a hófehér, már-már sápadt bőr a szépség és a tisztaság jelképe volt. A korszak népszerű kozmetikai cikke volt az ólomból készült arcfesték. A porított ólmot vízzel és ecettel keverve vitték fel az arcbőrre. Az ólom mérgező hatásáról ekkoriban még nem tudtak és a nők hosszú évekig mérgezték magukat a szépség érdekében. I. Erzsébet királynő is előszeretettel használt ólom alapú arcfestéket, ami még népszerűbbé tette a mérgező kozmetikumot az akkori nemesség körében.

Forrás: A szamártejet ma már napi szinten használják a szépségiparban, de a szamártejben való fürdőzés nem volt olcsó mulatság. Csak a legelőkelőbb személyek engedhették meg maguknak ezt a szépségápolási rutint, Kleopátráról és Néro császár második feleségéről, Poppaea Sabináról vélik, hogy szamártejjel szépültek.

Forrás: Mielőtt a hajzselé és a hajlakk megjelent volna, a hajformázsához állati zsírt használtak. A 19. században, amikor a hatalmas parókák aranykorukat élték, minden előkelő személynek zsírral készült a frizurája. A parókákat a természetes hajhoz erősítették és hetekig nem vették le őket. A parókán lévő zsír viszont vonzotta a rágcsálókat ezért nem volt szokatlan, hogy a kor előkelőségei ketrecekkel a fejükön aludtak.

Forrás: Az ókori görögök és rómaiak azt gondolták, hogy a krokodil ürüléknek szépítő és bőrfiatalító hatása van. Az ürüléket sárral keverték és arcmaszkként használták vagy fürdőt készítettek belőle. A sárfürdők a mai napig népszerűek, állítólag jó az izomfájdalom és a fájó izületek ellen.

 

Forrás: Az ókori Egyiptomiak már szőrtelenítettek, de borotva és gyanta hiányában kagylókra hagyatkoztak. A kagylóhéjak segítségével legyalulták a szőrt a nemkívánatos területekről.

Forrás: A japán gésák mindig különös figyelmet fordítottak a megjelenésükre. A fehér bőr, a vörös száj és a fekete haj mind elengedhetetlen elemei voltak a gésák szépségének. Az arcbőr egyenletességére különös figyelmet fordítottak, fülemüle ürülékből, rizsporból és vízből készült keveréket használtak az arcukon. A fülemüle ürüléket tartalmazó arckezelések még ma is népszerűek Japánban, állítólag hámlasztja, fényesebbé és simábbá teszi a bőrt.

Forrás: Még jóval a lakkok megjelenése előtt, az ókori Rómaiak bárány vért és zsírt kentek a körmükre, hogy vörösre fessék azt.

Forrás: A nadragulya az egyik legmérgezőbb európai növény, a középkorban viszont kozmetikumként használták. A korszakban a tág pupillákat vonzónak tartották, ezért a nők nadragulya kivonatot csepegtettek a szemükbe, hogy kitágítsák a pupillájukat.