Forrás:

Bármilyen hang hallatása egy nő közeledésére – például a sziszegés, cuppogás, sípolás, füttyögés – szigorúan tilos. Voltál már valaha olyan országban, ahol az agresszív házalás a norma? Ahol nem tudsz úgy végigmenni az utcán, hogy ne kiáltanák utánad, „ez a szőnyeg nagyon jó áron van, uram”? Nos, egy nőnek pont ilyen érzés lépten-nyomon ezt hallani.

Forrás:

Az idegenektől nem szívesen fogadunk el tanácsokat, különösen, ha az arra vonatkozik, hogyan kéne épp éreznünk magunkat. Nem fogunk felvidulni, mosolyogni vagy szeretni, ha arra kérsz minket. Fogadd el, hogy vannak olyanok, akiknek szimplán csak komor az arckifejezésük nyugalmi állapotban.

Forrás: Az utazás elsődleges célja, hogy eljussunk A-pontból a B-be, nem pedig az, hogy bókokat zsebeljünk be. A biciklis nők sem örülnek annyira a flörtölésnek. Tudjuk, hogy sérülékenyek vagyunk a forgalomban, és bármi, amit bekiabálsz, csak ront a bizonytalan helyzetünkön.

Forrás:

Mikor elfogadható vagy kötelező átadnunk a helyünket egy nőnek a járműveken? A nő terhes vagy csak sokat evett? Öreg vagy megártott a bőrének a túl sok napozás? Az újságírónő azt tanácsolja, hogy ha a nő nem szól, vagy tényleg nincs szemmel látható jele, hogy várandós, akkor inkább ne erőltessük a dolgot. Nemi szempontból viszont teljesen semleges, hogy átadjuk-e az időseknek a helyünket vagy sem. Ha valaki egyértelműen abban a korban van, mint a saját szüleink, nagyszüleink, akkor adjuk át a helyünket, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető. A kínos helyzeteket elkerülhetjük azzal, ha soha nem ülünk le a járműveken. „A lábunk nehéz, de a lelkiismeretünk legalább könnyű marad” – mondja.

Forrás:

Mi a baj azzal, ha kinyitjuk az ajtót egy nő számára? Abszolút semmi, ahogy fordítva is teljesen rendben van. Ez szimpla udvariassági kérdés, nem leereszkedő modor. Hiába hivatkozik mindenki a feminizmusra, nincs olyan nő, aki valaha is kifogásolta volna, ha kinyitják előtte az ajtót, ahogy olyan nő sincs, aki ne tenné ezt meg fordítva egy férfinak.

Forrás:

„Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek!” – Hopkins szerint van, ami máig érvényes a Bibliából. Ha azt gondolod, hogy sértő, ha valakinek segítesz a nehéz táskáival, akkor talán az a fajta ember vagy, aki nem szívesen ajánlja fel a segítségét másoknak.

Forrás:

A számlák szétválasztása romantika-gyilkos, különösen valakivel, aki tételesen szereti részletezni a számlát, vagy fukar a borravalót illetően. A kínos kérdés áthidalható azzal, ha például az első randin a férfi fizet, a második randin pedig a nő.

Forrás:

Hopkins szerint ez teljesen szituáció- és személyfüggő. Egy középkorú férfi gondolhatja azt, hogy sármos, amikor egy barátja lányának bókol, de ne lepődjön meg, ha „perverz bácsiként” emlegetik majd a lány baráti társaságában. Egy munkahelyi helyzetben, ahol a teljesítmény az első, másodlagosnak kell lennie egy nő kinézetének, kivéve persze, ha modell az illető, mert akkor a kettő összefonódik. Az is számít, milyen bókot adunk. A ruha egy részletének kiemelése biztonságos terület, nem úgy egy testrészé. A „jól áll neked ez a ruha” rendben van, míg a „jók a lábaid ebben a szoknyában” már nem annyira.

Forrás:

Az érintés ugyancsak szituációfüggő. A buszon egyenesen szexuális zaklatásnak számít, Szilveszter estéjén egy baráttal rendben van. Persze csak addig, amíg nem úgy tekintünk a másik testére, mint egy gyümölcsre az áruházban, amit jól meg kell nyomkodnunk, hogy kiderítsük, elég érett-e.

Forrás:

Ha egy férfi azt mondja, „ha nem lennék feminista, már rég elkaptalak volna”, vagy „tisztellek annyira téged, hogy ne vegyem észre a dekoltázsodat”, akkor csupán a feminizmus fügelevelét használja arra, hogy eltakarja visszataszító modorát. Az olyan mondatkezdések, mint például az „apád lányaként…” szintén arról árulkodnak, hogy az illető egy nővel sem hajlandó egyenjogú félként beszélni, mert azt hiszi, erre joga van. Hát nincs.