Sorozatok és filmek, amik segítenek rávilágítani a rasszizmus kegyetlenségére
Ava DuVernay színészkedik, ír, producerkedik és rendez is. Neki köszönhetjük a többi között a When They See Us című sorozatot, ami nem is lehetne aktuálisabb. A sorozat egy döbbenetes megtörtént eset bemutatásával járja körbe a feketéket sújtó igazságtalan rendőrségi és bírósági gyakorlatot. A négy epizódból álló minisorozat a Central Park-i ötök történetét meséli el, akiket 1989-ben tévesen ítéltek el egy parkban futó nő megerőszakolásáért. A börtönbe zárt öt fiatal mindegyike 14-16 éves fekete és latin-amerikai származású volt, az ártatlanságukra pedig csak 2002-ben derült fény. Bár a valódi bűnös a bűncselekmény után 13 évvel beismerő vallomást tett, még ekkor sem volt egyértelmű, hogy valaha is kárpótolják-e a fiúkat a történtekért. A sorozat a Netflixen elérhető.
Ebben az HBO Go-n futó vígjáték sorozatban remek zenék és még remekebb humor közepette követhetjük nyomon egy fiatal, afroamerikai nő, Issa és a barátnője Molly hétköznapjait. Míg Issa attól szenved, hogy a munkahelyén ő az egyetlen fekete, (mert sok fekete nem jut el olyan tipikusan fehér szférába, mint a non profit szervezetek), addig barátnője a feketék és a fehérek között is ugyanolyan jól érzi magát. A Bizonytalan egy könnyedebb irányból közelít a feketék témájához, ráadásul sokat megtudhatunk belőle konkrétan a fiatal afroamerikai nők helyzetéről is.
Elsőre becsapós lehet ez a sorozat, mivel öt főszereplője közül négy valójában fehér, mégis nagyon sokat lehet belőle tanulni az amerikai feketék olyan problémáiról, amikről általában nem sok szó van a filmekben. Itt nem a bűnözés, szegénység, leszakadás lesz a téma, sokkal inkább az olyan feketéket súlytó mikroszintű elnyomások, amik a mindennapi életben, a többségi társadalom számára gyakran észrevehetetlenül is jelen vannak. A sorozat a Pearson-család történetét meséli el, a szülőkét és a három gyerekét, akik közül az egyik kisfiú, Randall fekete - őt ugyanis a házaspár örökbe fogadta. Randallt gyakorlatilag végigkísérjük gyerekkorán, láthatjuk, hogy milyen kisgyerekként feketének lenni egy fehér családban, fehér környéken, fehér gyerekekkel teli iskolákban.
Szekeres Csaba filmjének főhőse egy tizenkét éves roma lány, Lulu, aki folyton megszökik az iskolából. Az osztálytársai között idegenül érzi magát, a családjában pedig egy feladat vár rá minden nap: ellátni a kisebbeket. A jelenlegi élete sivár és a jövője is kilátástalan. De nem csak Lulu életét követhetjük nyomon, hanem más családok és a falu mindennapjait is, az emberek munkanélküliségét, a kilátástalanságukat és a nyomorukat. Már ebből is sejthető, hogy az Örvény nem egy könnyű film, garantáltan fel fogja kavarni a nézők lelkivilágát.
Kamondi Zoltán filmje nem a szegénységről vagy elesettségről szól, hanem egy egyetemista srác kétarcú életéről. A fővárosi fiú vidékre költözik, hogy megkeresse addig soha nem látott apját, ahol aztán az egyetemi bulik világát lecseréli az apja gazdaságára: szénát pakol, hagymát pucol, és a félig csempézett kövön alszik. Itt találkozik a 10 év körüli cigány lánnyal, Julival is, akit a családja némi élelemért cserébe elad a fiúnak. Juli az első pillanattól fogva romantikus érzelmeket táplál az "ura" iránt, vagyis szerelmes lesz abba, akinek elvileg ő a tulajdonát képezi.
Jeles András filmjének egyik része az Olaszliszkán halálra vert tiszavasvári tanár, Sz. Lajos esetét dokumentálja, míg egy párhuzamos történetben egy 13 éves leukémiás kisfiú és szüleinek kálváriáját, majd a fiú halálának körülményeit láthatjuk egy fővárosi gyermekklinikán. A filmben olyan súlyos társadalmi-emberi problémák kerülnek terítékre, mint a szegregáció, szegénység, izoláció és az emberi kapcsolatok totális kilúgozódása.