Kilenc döntés, amitől újra rendszeres olvasó lettem
Ha csak egy megállóra szállsz fel a villamosra, ha sorban állsz a pénztárnál… Még mindig meglep néha, milyen sok lehetőség van olvasásra. Jó ideje állva is olvasok, ha nincs hely a metrón.
Valójában a Google Naptáramban nyitottam egy külön naptároldalt ennek: beírom a napot, amikor elkezdtem olvasni az adott könyvet és aztán megint, ha befejeztem. De léteznek külön olvasónapló-alkalmazások persze: a goodreads.com például ilyen, ami igazából egy közösségi oldal, és az olvasmányaidat meg is oszthatod az ismerőseiddel, sőt, kigyűjtheted a tervezett olvasmánylistádat is.
Ennek híján nehéz könyveket olvasni (persze az okostelefonok korában nem is lehetetlen). Igyekszem valódi papírkönyveket vinni magammal, de az utazásaimra inkább a Kindle-emet viszem.
Később még mindig támadhat kedvem hozzá. Persze egy ideig még küzdök vele, de ha nem megy, akkor félreteszem és a naptáramban is jelzem, ha meghoztam ezt a döntést. Ugyanígy vagyok a tévésorozatokkal is egyébként. Azért olvasok és nézek történeteket, hogy kikapcsoljanak; ha ez nem történik meg, miért lenne bűntudatom?
A 21. században nincs olyan, hogy „ponyva” vagy hogy „leányregény”. Ami jó, az jó, akkor is, ha rózsaszín a borítója. Ne hagyd, hogy ítéljenek fölötted és főleg te ne ítélj magad fölött. Ez egy olyan alapelv, amit hosszú évek óta követek egyébként.
...Persze leginkább az olyan fix gépeken, mint a szobabicikli. Kivéve persze, ha hangoskönyvet is hallgatsz, ami szintén olvasásnak számít, nyilván. Futás közben remek társ egy jó hangzó regény!
A multitasking elve ezen a téren se működik. Egyszerűen nem olyan jó dolog két történet között ugrálni, csökken az esély, hogy úgy igazán elmerülj benne. Ugyanakkor ez egy olyan elv, amit én se tartok be. Például azért sem, mert léteznek nagy volumenű könyvek, amiket általában nincs kedvem magammal vinni otthonról. De azért arra próbálok figyelni, hogy egyetlen papír- és egyetlen Kindle-könyvnél ne olvassak többet.
Az imént azt mondtam, hogy minden rendelkezésedre álló 5 percben bátran vedd elő a könyvedet; de ha egy kicsit több időm van, akkor a magam részéről a kedvenc kis szögletembe szoktam visszahúzódni. Ez általában az ágyam, az igazat megvallva, mert nagyon kényelmes támlája van, és a hálószobám egy belső udvarra néz, vagyis oda pont nem jön át a motorzaj. De időnként kiülök az udvarba vagy egy parkba, akár nekitámaszkodva egy fának, itt egy könyvvel a kezemben simán elrepül egy hétvégi délután.