Forrás: Mindig hordok magammal vászonszatyrot, és abba pakolom a bevásárlást. Azért tartok otthon nejlonzacskókat is; a kisebbeket rendszeresen magammal viszem a boltba és a piacra, és ezekbe csomagolom a zöldségeket, gyümölcsöket és más kimért termékeket, hogy ne kelljen újakat letépni. Az igazi hardcore környezetvédő háziasszonyok persze erre a célra is vászonzsákokat használnak.

Forrás:
Kaphatók környezetbarát BPA-mentes műanyag palackok is, de a magam részéről jobban kedvelem a rozsdamentes acélt. (Vagy az üveget, bár az, nos, törékeny.) Itt olvashatsz arról, hogy mennyire károsítja a környezetet a pillepalack-gyártás.

Forrás:

Nagyapáink és nagyanyáink még viaszosvászonba csomagolták a szendvicseket. Aztán jött a szalvéta, az alufólia és a többi – elkényelmesedtünk. Pedig most is simán visszatérhetünk ehhez a békebeli szokáshoz; még otthon is elkészíthetjük ezt a tartós, mosható csomagolóanyagot. Lusták pedig meg is vásárolhatják.

Forrás:

A magam részéről hónapokkal ezelőtt elhagytam a papírtörlő használatát, és azóta nem hiányzik. Viszont helyette gyakran mosom a konyharuháimat. (Persze nem mosom őket együtt a kényesebb ruhadarabjaimmal.)

Forrás:

Ez persze nem tart sokkal tovább, mint a műanyag, de legalább lebomló anyagból készül, vannak olyan márkák is, amelyek újrahasznosított anyagokból csinálnak mosogatószivacsot. Ami nekem van, az könnyen tisztítható és kevésbé „nyeli el” a szagokat.

Forrás:

Nálam mindig textilszalvéták kísérik az étkezést, nem csak környezetbarátabbak, de stílusosabbak is, mint a papírszalvéta. Rendszeresen be szoktam zsebelni a vendégeim elismerését is, pedig tényleg inkább környezetbarát szempontok vezéreltek, amikor megszabadultam a papírszalvétáktól (mármint amikor elfogyott, akkor nem vettem újat), mint az elegancia iránti igény.

Forrás:

Minél többet gondolkozom rajta, annál inkább pénzkidobásnak, valamint nettó környezetszennyezésnek tűnik, hogy műanyag szemeteszsákokat vásárolok arra a célra, hogy ezek rögtön, tiszta állapotukban a szemetesvödörben kössenek ki. Persze senki sem szereti az ételmaradékot sikálni a vödörről, én se, meg nem is higiénikus, de azért igyekszem mindent megtenni azért, hogy minél kevesebb szemeteszsákot használjak el. Még nem nulláztam le teljesen ezeket a háztartásomban, de néhány óvintézkedést már megtettem. Először is, ha egy mód van rá, a biológiailag lebomló márkákat választom. Másodszor, időnként műanyag bevásárlószatyrot használok helyette – néhány azért még nálam is akad otthon. Harmadszor pedig különös gondot fordítok a szelektív hulladékggyűjtésre, és a zöldhulladékot (zöldséghéjakat, kávézaccot) is külön gyűjtöm, komposzt gyanánt. Így hetente egyszer kell kivinnem a szemetet; a vödör fedele elzárja a szagokat. Ha ez nektek undorítónak hat, kedves olvasóim, akkor kibélelhetitek újságpapírral is a szemetest; én ezzel a módszerrel csak azért nem élek, mert nem nagyon olvasok papíron újságot.

Forrás:

Sokáig próbálkoztam kapszulás kávéval az irodában, de aztán visszatértem a jó öreg kotyogóshoz. Persze a munkahelyemen nincs gáztűzhely, így az otthon főzött kávét hozom be minden nap… (lásd a következő oldalt).

Forrás:

...papír vagy műanyag poharat pedig csak szökőévenként egyszer használok. Ha elfogy a kávé munka közben, de van nálam termosz, néha abba kérem a kávét a kávézóban, vagy ha nem fér be a termosz a kávéfőző alá, akkor ittfogyasztásra kérem és a csészéből öntöm át a termoszba.

Forrás:

A műanyag… bomlik. Akkor is, ha nem teszi be az ember a mikróba, de ha beteszi, akkor pláne. Apró részecskék kerülnek az ételeinkbe lassan, de biztosan. Ezért még az irodai ebédemet is csatos üvegben szállítom – egy kicsit nehezebbek ezek, mint a műanyag dobozok, de sokkal szebbek, és különböző méretekben kaphatóak például lakberendezési boltokban vagy hipermarketekben.

Forrás:

Recepttől függően. Vagy tartós sütőpapír (mosható).

Forrás:

Vendéglátóhelyeken is előre szoktam szólni, hogy nem kérek a limonádéhoz.

Forrás:

Csak két szó: házi pesto! Ja és a rukola is egész szépen megterem nálam. Tavaly egész nyáron nem kellett salátát vennem.

Forrás:

Műanyag evőeszközök helyett fém evőeszközök (vagy fapálcikák)

Összejövetelek és bulik alkalmával gyakran előfordul, hogy eldobható edényeket vet be a házigazda, a mosogatást elkerülendő. Nem értek egyet. Még piknikezésre is porcelántányérokat, talpas borospoharakat viszek magammal, ami sokkal elegánsabb, és persze arra is fel vagyok ilyenkor készülve, hogy a piszkos edényeket megfelelően el tudjam csomagolni. Szóval már régesrég nem tartok otthon műanyag evőeszközt! (Akinél kisgyerek van otthon, az persze jellemzően tart, de az ilyen műanyag evőeszköznek nem kell eldobhatónak lennie.)
Jut eszembe, sokan használunk pálcikát ázsiai receptek fogyasztásakor – ezek többnyire fából készülnek, vagyis könnyen lebomlanak, ami önmagában környezetbarát. Érdemes beszerezni sokszor használható evőpálcikákat, és ha ételt rendelünk, akkor nem kérni újakat. (Persze pluszpont jár azoknak, akik inkább étterembe mennek és helyben fogyasztják az ételt, mert az elviteles dobozok is igen sok hulladékkal járnak.)