Eddig nem hallott érdekességek A szolgálólány meséjéről
Míg a sorozat kifejezett hangsúlyt fektet rá, hogy a szolgálónyáknak van saját nevük, melyet egymás között használnak is, addig a könyvben sosem derül fény Offred valódi nevére. A regényben a June név egyszetlen egyszer bukkan fel egy párbeszédben, a sorozatkészítők valószínűleg ezért döntöttek mellette. Atwood később azt nyilatkozta, hogy nem akarja, hogy az Offred neve June legyen, de különösebb problémája sincs vele.
Moira nem színesbőrű a könyvben. Atwood regénye még a sorozatnál is kegyetlenebb, Gileád minden bűnét még átlengi a rasszizmus szelleme is, ez az, amit a sorozatban már nem mertek, és nem is akartak bevállalni.
Emily szexuális irányultságáról egy szó sem esik a könyvben. Ő a következő karakter, akinek történetét megváltoztatták a sorozat kedvéért. Ha a sztori hű maradt volna a regényhez, Alexis Bledelnek negyed ennyi szerepe sem lett volna, de maga Atwood is azt nyilatkozta, hogy ezek a változtatások újabb löketet adtak a sztorinak, és még modernebbé tették A szolgálólány meséjét.
Az élelmiszerbolt tette leginkább próbára a készítőket. Mivel a szolgálólányok nem olvashatnak, minden áricikket kis piktogramokkal kellett ellátni. Ez külön grafikus csapat dolgozott, akik több száz különböző címkét készítettek.
Egyben ez volt a legfelkavaróbb helyszín. Az első évad után kiderült, hogy szupermarket vágta leginkább arcul a nézőket, ez ugyanis minden elemében hasonlított bármelyik mai áruházra. A szupermarket az, ami igazán rávilágít, hogy Gileád nem is áll olyan távol attól a helytől, ahol mind élünk.
A szolgálólányok ruhája több okból is piros. Szimbolikusan a termékenységet (vérzést) jeleníti meg, na és persze elég feltűnő, ha valaki a menekülés mellett döntene.
De a feleségek ruhája is szimbolikus, ők viselik a tisztaság, és Szűz Mária színét.
A parancsnok és Serena sokkal fiatalabb a sorozatban, mint a könyvben. A hasonló kor miatt viszont a karakterek sokkal közelebb kerülhettek egymáshoz, valamint a feszültségek is ütősebbek.
Fred és a Serena műkincstolvajok. Házukban érdemes figyelni az apró részetekre, itt-ott ugyanis feltűnik néhány művészeti műremek, mondjuk egy Monet...
A szolgálólány meséje Margaret Atwood azonos című díjnyertes regénye alapján készült, melyet 1986-ban adtak ki. A könyv történetét egy korábbi, 1990-es filmben már feldolgozták, bizonyos tekintetben a sorozat így inkább remake-nek nevezhető.
Atwood nem véletlenül választotta Amerikát. Az írónő kanadai, történetét mégis az Egyesült Államokban álmodta meg, ugyanis Kanada szerinte nem lett volna hiteles, mint egy szélsőséges totalitárius rezsim. Kanada történelmileg az a hely, ahová az emberek mindig menekülhettek, így nem véletlenül kapta Atwood könyvében is ezt a szerepet.
Ennek ellenére a sorozatot Kanadában forgatták.