10 dolog, amit ritkán tanítanak Ady Endréről az iskolában
Szülei nagyon szerették volna, ha szolgabíró lesz, ezért Debrecenbe íratták be a fiatal Endrét, hogy jogot tanuljon. Debrecen nem tetszett neki, ezért később Pesten folytatta a tanulmányait, de az otthonról érkezett tandíjat alkoholra és más élvezeti eszközökre költötte. Ismét beiratkozott a debreceni egyetemre, de nem járt be az órákra, inkább ivott, verseket írt és egyszer még párbajozott is egy diáktársával. Nagyváradra már részben azért ment, hogy meneküljön debreceni adósságai elől, és itt a Szabadság belső munkatársa lett. Az édesapja élete végéig fájlalta, hogy fia nem fejezte be az egyetemet.
Egy Renzi Mária nevű orfeum-énekesnőtől kapta a fertőzést 1902-ben. Minderről később a Mihályi Rozália csókja című novellában emlékezett meg. A fiatal újságíró ugyanakkor szerelmes volt a művésznőbe; a kollégái beszélték le a házasságról.
Gyakran elhangzik az iskolai irodalomórákon, hogy a Lédával folytatott, kilenc éven át tartó viszonya tette Adyt igazi költővé. „Léda több volt, mint Múzsa. Első párizsi tartózkodása alatt a nyelvi nehézségek szakadékain a Léda asszony segítő, gyöngéd és mégis biztos keze vitte át Bandit a francia impresszionista és szimbolista költőkhöz” – írja testvéröccse, Ady Lajos is monográfiájában. Arról a legtöbb irodalomtörténész hallgat, hogy Diósy Ödönné Brüll Adél nem csak férjnél volt, de együtt is élt a gazdag kereskedővel, aki mindkettőjüket bőkezűen támogatta. Már csak azért is így volt ez, mert Adél és Ödön házassága inkább kölcsönös érdekszövetségen alapuló barátság volt; „Ödönt ez nem zavarja, sőt támogatja is kapcsolatukat, hiszen ő a férfiakat szerette. Hármasban járnak mindenhova, színházba, mulatóba, a két férfi kijön egymással, jól telnek az édes hármas napok” – írja Nyáry Krisztián Így szerettek ők című kötetében. Benedek Marcell író a 20-as években megjelent Ady-breviáriumában úgy spekulált, hogy Ady azért szégyellte ezt a felállást: „Ady ösztönösen a zseni útjain járt, amikor eltűrte, hogy, durván szólva, kitartsák. A művész mindig prostituálja magát. Hogy Ady Párisban tölthessen egy esztendőt, hogy Montekarlóban áldozhasson szent Hazárd oltára előtt, ahhoz a mai társadalmi viszonyok között mecénásra volt szükség.” Később persze vége szakadt az idillnek.
Ady Endrét nem csak szifilisz gyötörte: alkoholista, szerencsejáték-függő, gyógyszerfüggő, láncdohányos és depressziós volt. Czeizel Endre pedig kimerítő és kíméletlen elemzésében azt írja, hogy Ady nem volt mértéktartó alkat és akaratereje sem volt túl erősnek nevezhető. Ezt ő maga is tudta magáról és a családfájában kereste az okokat. „A famíliám nagyon, túlságosan magyar família, és a Tasokat évszázadokon keresztül holtrészegen kellett kocsival hazahozni a hegyi pincéből, ahova ebéd után áhítatosan kiballagtak.” A barátok és más irodalmárok későbbi beszámolóiban arról is olvashatunk, hogy Ady felesége, Csinszka részéről komoly kitartás és önuralom szükségeltetett férje szokásainak elviselésére. „Pillanatok alatt elfogja Adyt a kábítószerek rabjának fékezhetetlen szomjúsága, s ez a szomjúság végül szinte eszelős követelődzésben robban ki, majd reprodukálhatatlan szidalmakban. Mi szótlanul lesütjük szemünket. Csinszka zöld szemében rémület, szégyen, részvét, tanácstalanság. Egy darabig állja a rekedt és durva szavak záporát, aztán feláll, és lassan elindul a Körös völgyére és a kolozsvári vasútra nyíló terrasz felé.” Zsolt Béla újságíró emlékszik így vissza egy csucsai látogatására, amelyen Ady eleve részegen fogadta.
Nyilván ismerték egymást korábban is, találkoztak Ady temetésén, ahol Babits is mondott búcsúbeszédet. Egy évig tartott a kapcsolat.