Galéria

10 dolog, amit nem tudtál Luke Perryről

Forrás: A szülei nem voltak művészemberek: anyukája háztartásbeli, apukája acélmunkás volt.
Forrás: Egy interjúban elmondta, hogy 215 castingon vett részt New Yorkban, mielőtt beválogatták volna egy reklámfilmbe.
Forrás:

De aztán túlságosan is bevált Dylanként, olyannyira, hogy bár néhány évre kiszállt a sorozatból komolyabb szerepek reményében, 1998-ban visszatért, mert anyagi gondok gyötörték.


Forrás:

..., hogy egy ízben, amikor autogramot kellett volna adnia rajongóknak, elszabadultak az indulatok, és Luke-ot 90 másodperccel a felbukkanása után úgy kellett kimenekíteni.


Forrás:

Minnie Sharp korábban próbálkozott ugyan filmszerepekkel, de amikor hozzáment Luke-hoz, bútorkereskedőként dolgozott. 2003-ig éltek együtt.


Forrás:

2011-ben Luke szerepelt egy tévéfilmben, a Goodnight for Justice-ban, amelyet egykori 92010-beli kollégája, Jason Priestley rendezett.


Forrás:

Jack 1997-ben, Sophie 2000-ben. Jack ma ismert pankrátor, akit "Jungle Boy" Nate Coy művésznéven emlegetnek.


Forrás:

A partnere Alyson Hannigan (Így jártam anyátokkal) volt.


Forrás:

Az ő karaktere volt a sorozat morális iránytűje, ezért egyelőre csak találgatás folyik arról, hogy mi lesz a cselekménnyel nélküle. Luke szeretett Fred bőrébe bújni. „Szeretek apát játszani, mert szeretek apa lenni. Örülök, hogy az én karakterem az, aki két lábbal áll a földön, akinek tényleg fontos a fia és a munkája” – nyilatkozta a szerepéről.


Forrás:

Colin Hanks színész (aki köztudottan Tom Hanks fia) idézte fel a történteket: „A feleségemmel épp egy Mexikóból repültünk haza. Előttünk két kisfiú, testvérek, épp püfölték egymást. A szüleik képtelenek voltak leállítani őket. Kibírhatatlan volt a sírás és az üvöltözés. Mint szülő megértettem, hogy ilyen előfordul, de már két órája folyt az őrjöngés. Amikor már leszállni készült a gép, a kezdett elszabadulni a pokol. Ekkor felbukkant egy férfi az első osztályról. Kalap, szakáll, napszemüveg. A kezében lufi. Felfújta, összekötötte és átnyújtotta a kisfiúknak, de olyan mozdulattal mint amikor a lovag felajánlja a kardját a királynak. Féltérden, lehajtott fejjel, a karját kinyújtva. A gyerekek a másodperc töredéke alatt lenyugodtak. Az egész utastér tapsviharban tört ki… Amikor leszálltunk a gépről, sorbanálláskor kicsit jobban szemügyre vettem a csávót, és akkor mondtam a feleségemnek: ‘Te szent sz–, ez a lufis hős Luke Perry.’”