Forrás:

A már említett ipari parkban nem igazán volt más lehetőségem, mint hogy folyton rendeljek magamnak valamit. Igaz, volt a cégnek egy kis konyhája, ahol az otthonról hozott ételeket is fel lehetett melegíteni, de mivel a többiek sem nagyon hordtak magukkal otthonról ételt, így én sem akartam kilógni a sorból. Így utólag nem is értem miért. Nagyjából 3 hónap alatt kipörgettem az összes rendelős éttermet, amely a kerületbe szállított, az ebédem pedig napjában véve átlagosan 1500 forintba került. Ez minimum 30 ezer egy hónapban, és hát elég hamar meg is lehetett unni az ételeket. Nem találtam gazdaságosnak és túlzottan egészségesnek sem a házhozszállítás egyetlen módját sem. A kollegáim sokszor rendeltek egy hétre előre, azok az ételek pedig cseppet sem voltak számomra bizalomgerjesztők, hogy finoman fogalmazzak. Szerencsére a cég egy idő után jobb helyre költözött, s ezzel együtt az étkezési szokásaink is megváltoztak a szervezetben.

Forrás:

Soha nem felejtem el: volt egy kollegám, aki úgy járt-kelt az irodai konyhájában, hogy közben módszeresen mindenkinek odahajolt kicsit a tányérja fölé, hogy megvizslassa ki mit eszik aznap. Én jót mulattam rajta, de volt, akit ez szörnyen irritált. Ki tudja, szegény lehet, hogy ki volt éhezve egy jó kis házikosztra! A saját főztömet enni egyébként egyedül azért volt nehézkes, mert este 6 után, mikor általában hazaértem, még neki kellett állnom kuktáskodni. Meg persze rendszeresen tonnás nehézségű bevásárlással küzdöttem fel magam a harmadikra, és már attól kifáradtam, hogy mindent beszereztem a főzéshez. Ez volt egyébként a 3 közül a legköltséghatékonyabb módszer, épp ezért is tartom magam még ma is ehhez –legalábbis fő vonalként –, még akkor is, ha javarészt itthonról is dolgozom. A már említett napi 1500 forintos rendelés árából jóval több élelmiszert tudtam összevásárolni, főként tartósabbakat, amiket aztán akkor vettem elő, amikor csak akartam. Most is csomó konzerv és más tartós élelmiszer pihen a spájzom polcain, amiből ha mást nem, egy salátát bármikor össze tudok ütni.

Forrás:

A „Kis Büdös” meg a többiek

Az irodaházunk mellett helyett kapott kantint hívtuk így évekig, nyilván kitaláltátok már, hogy a rossz szellőzőrendszere miatt. Ha azt már épp meguntuk, akkor kijjebb merészkedtünk a következő kávézóig vagy addig, ahol be lehetett kapni egy menüt. A menük budapesti viszonylatban nagyjából 1000 és 2000 forint kaphatók, attól függően, hogy milyet választunk. Minél extrább (például fitt, paleo vagy gluténmentes), annál jobban kúszik fel az ára a 2-3 fogásos ebédeknek. Azért be kell látni, hogy egy átlagos középfizetésből annyira nem szeret az ember fölösleges összegeket csak az étkezésére pazarolni, még akkor sem, ha egyébként nemcsak azért eszik, mert az tartja életben, hanem az étkezés öröméért is. Hamar rá kellett jönnöm, hogy csak egyik kategóriával sosem leszek elégedett. Épp ezért elkezdtem keverni a étkezéseim típusait, és a mai napig is így csinálom. Ha van időm főzök, ha nincs kedvem kimenni sehova, akkor rendelek, ha összefutnék valakivel egy ebédre, akkor beülök valahova.