Forrás:

Persze nem arról van szó, hogy teljesen elmarad, de már picit alábbhagy a lelkesedés. Ilyenkor már megosztottabb a figyelem, és csak a meghatározóbb dolgokat jegyzi fel az ember.

Forrás:

Az első gyereknél még szentírásnak tekinted, amit a könyvek írnak: például hogy melyik hónapra már mit kéne csináljon, aggódsz is rendesen, ha nem csinálja. Aztán a második gyereknél már tudod, hogy majd minden jön, amikor jönnie kell.

Forrás:

Az első babánál képes vagy mindent megvenni, ami a kezed ügyébe kerül, ami a legjobb fejlesztő, a legszebb, legpraktikusabb. Idővel azonban rájössz, hogy a gyerekeket a legátlagosabb dolgok fogják leginkább lekötni.

Forrás:

Képes vagy hosszú percekig mozdulatlanul, néma csöndben ülni még a kocsiban, csak hogy fel ne ébredjen, ahelyett, hogy bevinnéd a házba – csak azért, mert 15 perccel előbb értetek haza, mint amikor fel kéne ébredjen. Visszagondolva azt mondod: nem voltál normális.

Forrás:

A második gyereknél már nem áll meg minden alkalommal másodpercekre a szíved, amikor a kis lurkó elhasal a járdán vagy beüti valahova a kobakját. Ettől még szuper anya vagy, sőt! Végre lazábban kezeled a dolgot! Csak így tovább!