Forrás:

10. Antikrisztus (2009) -- Charlotte Gainsbourg a Nő szerepében
Egy kiadós orgazmusért nem csak az anyját, még a gyermekét is eladná – körülbelül ez a polgárpukkasztásban gyakran jeleskedő Lars von Trier filmjének üzenete. Ahogy a dán rendező minden filmje, a házasság válságát tematizáló Antikrisztus is vitára ingerelte a közönséget és a kritikusokat: tulajdonképpen éppolyan könnyű mélylélektani gyöngyszemnek, mint egy kínosan félresikerült  kísérletnek tekinteni. Annyi azonban bizonyos, hogy Charlotte Gainsbourg lenyűgöző, ahogy megtört lelkű anyából a Férfi (Willem Dafoe) ellen forduló gyilkos fúriává vedlik át: az Antikrisztus a gazdag életművel rendelkező francia színésznő egyik legizgalmasabb alakítása lett. 

Forrás:

9. 24 (2001) – Sarah Clarke mint Nina Myers

A 24 tévésorozat, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek a sorozat szó hallatán ne a hipergagyi teleregényekre asszociáljanak, sok maradandó karaktert hozott a világra. Mi most az első évadot emelnénk ki, abból is a legemlékezetesebb antagonistát, Nina Myers-et (Sarah Clarke). Nina az idővel állandóan versenyt futó Jack Bauer (Kiefer Sutherland) egykori szeretője és jobbkeze, a terrorelhárító-egység tehetséges ügynöke – hiszi főhős, néző, mindenki, amíg az utolsó epizódokban le nem hull a lepel a pénzéhes és velejéig romlott kettős ügynökről. Nina a későbbi epizódokban is fel-felbukkan, míg végül Jack Bauer megunja a játékot és a harmadik évadban pisztolyával pontot tesz egy gyümölcsöző pályafutás végére.

Forrás:

8. Édentől keletre (1955) – Jo Van Fleet mint Cathy Ames

John Steinbeck amerikai realista író alkotta meg Cathy (bordélytulajdonos nevén Kate) alakját, akit Elia Kazan híres filmjében Jo Van Fleet elevenített meg. A szépséges Cathy igazi szociopata, aki úgy gyilkolja meg a szüleit, úgy lő rá őt rajongva szerető férjére, és úgy tesz tönkre emberéleteket, mintha csak egy hangyát taposna szét cipőcskéje sarkával. Cathy nem ismer más szót azon kívül, hogy én, önzése azonban nem csak saját boldogulását szolgálja: születésétől fogva romlott és gonosz asszony, akit mások szenvedése derít jobb kedvre. Hasznos eszköz lesz elhagyott fia, Cal Trask (James Dean) kezében, aki szívesen elűzné öccsét a szülői háztól: a terv sikerül, de ezért kulcsszereplők életével kell fizetni.

Forrás:

7. Ott bent - A betolakodó (2007) - a Nő szerepében Beatrice Dalle

Ezt a filmet csak az nézze meg, aki rezzenéstelen arccal fogadja, hogy egy groteszk vonásokkal megáldott negyvenes asszony (Beatrice Dalle) böllérkéssel hajkurász egy szülés előtt álló, domborodó hasú anyukát (Alysson Paradis). A francia horror próbára teszi a harcedzett mozinézők pszichéjét is, és olyan, a kibírhatatlanság küszöbén ácsorgó pillanatokkal „ajándékozza meg”, hogy a halálos ágyán se lesz tőle nyugta – beleértve a gyilkosságra motiváló, hátborzongató okot, no és végkifejletet. Beatrice Dalle, azaz Betty Blue annyira elvetemült és vérfagyasztó alakítást nyújt ebben a vértocsogós moziban, amire - nem csak a hölgyek – kevés színész volt képes a mozitörténelemben.

Forrás:

6. Elemi ösztön (1992) – Sharon Stone mint Catherine Trammel

A film szikrázó ágyjelenetei ma már gúnykacajt fakasztanak, de a prűd Hollywoodban az Elemi ösztönnel zajlott le a szexuális forradalom. Catherine Trammel (Sharon Stone) író, mint Paul Sheldon a Tortúrában, csak itt fordítottak a szerepek: az alkotó ember nem áldozatként, hanem pusztító erőként jelenik meg a történetben, akár alkotásról, akár szexről, akár emberéletekről van szó. A szexi Stone valósággal berobbant a filmes köztudatba a démoni jelenség megformálásával, mellette a szupersztár Michael Douglas is csak asszisztálhatott. A színésznő soha többé nem tudta megismételni a sikert, sőt még jobban leégett szegény, amikor tizennégy évvel később megkísérelte visszacsempészni Catherine alakját a vászonra a film kínos folytatásában.

Forrás:

5. Iszonyat (1965) – Catherine Deneuve mint Carol Ledoux

A csodaszép szőke Catherine Deneuve jól odapörkölt azoknak, akik a rendező Roger Vadim üdvöskéjeként új Brigitte Bardot-pózokat vártak tőle. Roman Polanski filmjében egy súlyosan szocio- és hímfóbiás szépséget játszik, akinek ki se kell lépnie a lakásból ahhoz, hogy a konyhától a nagyszobáig tartó útját férfihullák szegélyezzék. Az Iszonyat mai szemmel is nagyon félelmetes: Carol széthasadó pszichéjét a plafon egyre szélesebb repedései kísérik, s valahányszor végigfut egy újabb rovátka a falon, tudjuk, hogy a lány még mélyebbre csúszott az őrület poklában, és már nem is létezik számára visszatérés.

Forrás:

4. Száll a kakukk fészkére (1975) – Louise Fletcher mint Miss Ratched

Egy elmegyógyintézet falai között remekül lekottázhatók a való élet hatalmi és kapcsolati modelljei. Ken Kesey művében például egy szimulálással felvételt nyert „beteg” és a pszichiátriai osztályon diktatorikus légkört teremtő ápolónő dominanciaharca adja a feszültség sava-borsát. McMurphy (Jack Nicholson) felismeri Miss Ratched (Louise Fletcher) gonoszságát és tenni is próbál ellene, lázadását azonban rondán letarolja a kegyetlen valóság. Az áldozat mégsem hiábavaló, a zsarnok már sohasem juthat el olyan magasságokba, ahol korábban terpeszkedett. Milos Forman alkotása elsősorban a színészi alakítások miatt kiemelkedő, az Akadémia a filmet, Nicholsont, Fletchert és a rendezőt egyaránt díjazta.

Forrás:

3. Végzetes vonzerő (1987) – Glenn Close mint Alex Forrest

Minimum a kilencvenes évek végéig a húsvéti nyuszivásárlások idején mindenkinek beugrott a film hideglelős konyhai jelenete. És a nyúlfőzés bizony csak egy Alex (Glenn Close) repertoárjában, aki mindent elkövet, hogy nős kalandját, Dant (Michael Douglas) magához és születendő gyerekükhöz láncolja. A Végzetes vonzerő tulajdonképpen nagyon szomorú történet egy kihasznált és eldobott asszonyról, aki szexuális tárgyként való kezelését ugyan kissé túlreagálja, de haragját mégis minden nő megérti, akinek végig kellett már hallgatnia, hogy „értékellek, mint embert, de”. A film eredetileg sötétebb befejezést kapott volna – Alex öngyilkos lesz, Dan börtönbe kerül -, a tesztközönség azonban úgy döntött, hogy – bármily valószínűtlen is, de – a házaspár (Douglas és Anne Archer) egymás karjaiban kössön ki a fináléban.

Forrás:

2. Psycho (1960) – Mrs. Bates

Elismerjük, van egy kis trükk a második helyezett körül – csak belopakodnak a férfiak erre a listára is! Mrs. Bates ugyanis a valóságban nem létezik, egy szem fia agytekervényeiben lakik csupán évek óta. Norman, a félénk moteltulajdonos (Anthony Perkins) annyira nem tud megszabadulni halott anyja emlékétől, hogy – második énként - mesterségesen életben tartja: ha kell, a ruháiba öltözik, női hangon beszél, az elsődleges én, Norman libidóját pedig gyilkosságokkal tartja féken. Hitchcock legendás thrillerének fénye alig kopott az évtizedek során: igazi öröm olyan néző arcát elnézni, aki nem ismeri a történetet, és a film felénél (zuhanyzós jelenet!) váratlanul megvilágosodik: ez az egész tök másról szól, mint amit addig elképzelt.

Forrás:

1. Tortúra (1990) – Kathy Bates mint Annie Wilkes

Paul Sheldon (James Caan) ünnepelt romantikusregény-szerző. Miután kinyírta nyálas hősnőjét, Misery-t, és sikerült befejeznie szépirodalmi igényű realista művét, rettentően berúg, autóba ül, és annak rendje s módja szerint árokba fordul valahol a coloradoi télben. Nem akárki menti meg: a nagydarab, joviális Annie Wilkes (Kathy Bates) nemcsak képzett ápoló, de a Misery-sorozat legnagyobb rajongója is. Sajnos mindezek mellett komplett elmeháborodott, aki mindenféle szúró-vágó eszközzel igyekszik jobb belátásra bírni kedvenc íróját, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ő sajátos esztétikai ízlése diktálja. Stephen King regényének filmváltozata szerencsére jól sikerült, Kathy Bates dermesztő alakítása pedig Oscar-díjat ért, teljesen megérdemelten.