Egy hétig pizzát vacsoráztam
Mivel nem akartam annyit pepecselni, kipróbáltam egy régi RW-s receptet, a pita pizzát. Ma már sok helyen lehet kapni teljes kiőrlésű pitát, ezt pedig nem csak megtölteni lehet, hanem akár mini pizzákat is készíthetsz belőlük. Én is így tettem, egy kis házi pizzaszósz, szalámi és sajt került rá, aztán bedobtam a 200 fokos sütőbe 6-8 percre. Ebből végül kettőt ettem, a másikat kíváncsiságból a mikróba dobtam be egy percre, így is jó lett, csak nem volt olyan ropogós, mint a sütött változat.
Ekkor próbáltam ki egy zöldséges verziót, vagyis édesburgonyát főztem meg, törtem össze és egy kis zablisztet, zabpelyhet kevertem hozzá. Tettem rá házi pizzaszószt és mini mozzarellát is – nem vittem túlzásba. Ez olyan szempontból jobb választásnak bizonyult, hogy nem telített annyira el, mint egy sima, fehérlisztes pizza, de elsőre kicsit furcsa volt a krumplis massza a többi alapanyaggal – nem volt rossz, csak még nem kóstoltam.
A második nap sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, nem édeskrumpliból csinálok pizzatésztát, hanem brokkoliból és borsóból. Ugyanúgy csináltam, mint az előzőt, szép, zöld színű lett, viszont biztos, hogy erre nem való a paradicsomszósz, inkább sajtkrémmel kellett volna csinálom. Ezt nem ettem meg teljesen. Bár nem volt annyira rossz, azt sem tudnám mondani, hogy fogok még csinálni. A hatását tekintve csak azt tudnám mondani, mint az előbb, hogy nem telítődtem el tőle annyira, de nem is maradtam éhes.
Kipróbáltam a szénhidrátcsökkentett pizzatésztát. Mit ne mondjak, alig éreztem, hogy van különbség a sima és a kevesebb CH-t tartalmazó pizza között, és felüdülés volt a harmadik napi brokkolis borzalmam után végre ismerős ízeket enni. Állítólag 40 százalékkal kevesebb szénhidrátot tartalmaz a tészta, szóval simán benyomtam az egészet. Kicsit viszont felpuffadtam tőle…
Hogy még mindig a zöldséges vonalon maradjak, kipróbáltam a karfiolból készült pizzát. A recept ugyanaz, mint a brokkolinál. Erre már mertem paradicsomszószt tenni, finom lett! Bár méretre kisebb volt, mint a többi, mert a karfiolt alapból nem annyira szeretem, de a szósz, a sajt és az oregánó jól kiegészítette.
Újra egy zöldséges verziót próbáltam ki, ezúttal cukkiniből. A lereszelt cukkinit ki kell nyomkodni, összekeverni pár ek. liszttel (amennyitől egy kicsit ragadós, sűrű palacsintaszerű massza lesz a végeredmény), egy tojással és már mehetett is be 200 fokra a sütőbe 10-15 percre. Erre sajtkrémet és mozzarellát tettem, mert kíváncsi voltam, alapból milyen ízű a tészta. Egy könnyű, mégis laktató lepény lett a végeredmény!
Elérkezett a finálé, ezért a kedvenc belvárosi pizzaszeletezőmből választottam néhány teljes kiőrlésű szeletet. Ezekből meg tudnék enni bármennyit, hidegen és melegen, buli után és reggelire is, annyira imádom. Méltó lezárása volt a kihívásnak.