Forrás:

Zöld kártya (Peter Weir, 1990)

Régesrég, amikor Gérard Depardieu alkatát még kedvesen mackósnak lehetett jellemezni, és orosz állampolgár sem volt, egész vállalható színésznek számított. Forgatott Bunuellel, Truffaut-val, Bertoluccival, eljátszotta Cyranót, és nem szégyellt habkönnyű komédiákat sem vállalni. A Zöld kártyában egy ambiciózus franciát alakít, aki az amerikai munkavállalásiért cserébe érdekházasságot köt egy csodaszép üvegházra áhítozó nővel (Andie MacDowell). A két radikálisan különböző ember a kényszeregyüttlakás során egymás agyára megy, a meghallgatásra való intenzív felkészülés azonban fellobbantja köztük a lángot. Igazi hepiend nincs, talán ezért is alakulhatott úgy, hogy mára ezt a bájos komédiát szinte teljesen elfelejtették.

Forrás:

Bridget Jones naplója (Sharon Maguire, 2001)

Mark Darcy (Colin Firth) rénszarvasos pulcsija Bridget (Renée Zellweger) ellenszenvének kezdőmotívuma, amit aztán tovább srófol a karót nyelt modor és az érzelemmentes kőarc. Mindez persze csak a látszat, a gyertyamerev ügyvéd valójában másra sem vágyik, mint a molett, idétlenül vihorászó és alkoholistagyanús kiadói dolgozóra, akinek azért kedves a mosolya és humorban sem utolsó, főleg ha babaszépségű, ám végtelenül unalmas jelenlegi barátnőjével vetjük össze. Lényeg a lényeg, itt is két össze nem illő ember tekeredik egymásba, és sajnálatosan önismétlő kálváriájukat – hiába öli meg az írónő a regényben Markot nagyon helyesen – még két folytatás nyújtja rétestésztává.

Forrás:

A szerelem hálójában (Nora Ephron, 1999)

A nyolcvanas-kilencvenes évek amerikai vígjátéka Meg Ryané volt: szőkesége, szexisen csámpás járása, és félig nyitva felejtett szája predesztinálta a komikus szerepekre. A szerelem hálójában valójában a terjeszkedő tőke kérlelhetetlenségéről és a kisvállalkozások tönkretételéről szól, a kettőt a hollywoodi álomvilágban mégis összebékítheti a szerelem (mi más). Tom Hanks és Meg Ryan ismeretlenül emailezgetnek, és álmukban sem gondolják, hogy a távolban legnagyobb piaci ellenfelük nyomkodja párás szemmel a billentyűzetet. Személyes találkozás: gyűlölet, esti email: vágyakozás. A valóságban ebből soha nem lenne semmi, itt a zárlatban megkapjuk a Somewhere Over the Rainbow-t és Meg hálakönnyeit, természetesen.

Forrás:

Star Wars (George Lucas és a többiek, 1977- )

Kakukktojás a love story-k forgatagában, mégse szívesen hagynánk ki a mozifantasy-k királyának szerelmi szálát. A macsó Han Solo (Harrison Ford) és az öntudatos Leia hercegnő (Carrie Fisher) első látásra nem egy álompár, a perlekedésekkel tarkított találkozásnak mégis családalapítás lesz a vége, ami az új részek ismeretében nem volt a legjobb döntés. Mivel Ford karaktere Az ébredő Erőben porrá és hamuvá lett, Carrie Fisher pedig meghalt, további csavarokra a sztori alakulásában nem számíthatunk. Maradnak a régi pillanatok, közülük is a legemlékezetesebb az összejövős csók, mely előtt – a meetoo kampány szemszögéből elég érdekesen – Han azt susogja a csepp hercegnőnek: „Mert ilyen durva vagyok, ugye azért szeret?”

Forrás:

Sok hűhó semmiért (Kenneth Branagh, 1994)

Shakespeare klasszikusa a szeretlek-gyűlöllek kapcsolatok gyöngyszeme. Beatrice (Emma Thompson) és Benedek (Kenneth Branagh) ki nem állhatják egymást, mi sem természetesebb, hogy a rokonok összefognak a hátuk mögött. Furfangok, félreértések, intrikák hálójába gabalyítják mindkettejüket, a cselszövés pedig sikerrel zárul: a csípős nyelvű párocska reménytelenül egymásba bolondul. Vannak a darabnak sötét szálai, és a háborús háttér is komor, Kenneth Branagh adaptációja azonban a reneszánsz életöröm filmje lett: felhőtlen nyaralóhely, áradó napfény, zöld növényzet, vendégsereg, a piknik végén pedig minden helyrejön és a szerelmespárok csókban forrhatnak össze.

Forrás:

Csak szex és más semmi (Goda Krisztina, 2005)

Goda Kriszta filmjében a fiatal, szívtipró színész, Tamás (Csányi Sándor) ráhajt valamivel idősebb dramaturg kollégájára, Dórára (Schell Judit), akinek épp elege van a csélcsap hímekből, és gyerekre vágyik. A fene se tudja, miért, de bölcs elővigyázatossága egy idő után cserben hagyja, és fülig beleszeret a talmi csillogású fiatalemberbe. A Csak szex… -be belelátható, hogy a hepiend csak időleges, Tamás egy idő után fogja a cuccait és lelép a családi fészekből: ez azonban puszta feltételezés, és talán azért vert bennem gyökeret, mert a vége főcím előtt a szerenádot adó Schell Judit jóval szerelmesebben bámul Csányi szemébe, mint amit viszonzásul kap.