Igaz történet: ez a magyar lány elárulta, hogy miért nem boldogít, ha álomalakod van

Szeretnék erről a két képről beszélni egy kicsit. Csomószor nekem is a fejemben van, hogy nem vagyok elégedett magammal, mert nem vagyok olyan szálkás, mint régen, vagy mert már láttam magam sokkal jobb formában is. Ez olyankor kis időre lelomboz, de aztán visszaemlékezek arra, hogy milyen is volt akkor a hozzáállásom a kajához és az edzéshez és milyen most. Szálkásnak lenni tök jó móka, de áldozatokkal jár.
Az első képen éppen a nagyon makroszámolgatós korszakomban voltam. Mindent számoltam. Ugyanannyit ettem minden nap grammra pontosan. Nem mentem bulizni a barátaimmal, mert az alkohol felesleges kalória, meg amúgy is, éjjel éhes lennék, és akkor nap közben kevesebbet kell ennem, hogy beleférjen valami kaja éjjel is. Vasárnaponként direkt mindig akkor jártam edzeni, amikor közös családi kaja volt, mert annak nem ismertem a makróit, ezért inkább edzettem, utána meg sütöttem magamnak valamit, aminek természetesen minden hozzávalóját pontosan lemértem, hogy tudjam, mennyit eszek. Teljesen megmaradtam azon a szinten, hogy szálkás akartam lenni, ezért ez irányított.

A második kép: 2 év alatt szerencsére nagyon sok minden változott a gondolkodásomban. Én az erőemelésre fogom a pozitív változásokat, mert leginkább az helyezte át a fókuszt a folyamatos diétázásról a teljesítményre. Nekem a makroszámoláshoz nem fűződnek olyan pozitív emlékek. Az elmúlt 2 évben lassan próbáltam magam visszaszoktatni arra, hogy makrók nélkül is tudjam, mi a jó. Vannak időszakok, amikor számolok, például ha be kell férnem egy súlycsoportba a versenyen, vagy kihívást kell nyernem, de továbbra is szeretném gyakorolni azt, hogy számolás nélkül is meglegyek.
Lehet, hogy néha hiányzik a régi formám, mert tök menő lenne megint olyan kockás hassal feszíteni a strandon, de sokkal jobb az, hogy csak átlagosan fitt formában vagyok, de jobban élvezem az életet. Ha eszem egy fagyit a strandon, akkor nem egyből arra gondolok, hogy jujj, most akkor ma már csak zöldséget ehetek, hanem arra, hogy milyen király, kár hogy nem volt hozzá mogyivaj.
Bármennyire is szerettem azt a formát, mentálisan mégis jobb most. Meg annál, hogy most egyre erősebb vagyok, semmi nem lehet jobb. Ezért örülök a változásomnak.