Férfiszemmel: Kardinális kérdés, avagy neked mekkora?

Miután összejöttem az asszonnyal (de utálja, ha így hívom), nem azt mondom, hogy
elkerülhetetlen lett volna, de idővel akarva akaratlanul szóba került, hogy kinek hány
emberhez volt köze, mielőtt felfedeztük volna egymás ellenállhatatlan testének minden
zamatos porcikáját, hogy hűségben és szerelemben, minden újszerű (harmadik felet bevonó)
izgalomról és kalandról lemondva, csak egymásnak áldozzuk a fiatalságunkat.

Aztán persze ő jól bemondta a kis 1-10-ig skáláján a sajátját, ami egy nő esetében a társadalmi elvárásokat tekintve így kábé stimmel is. De mit válaszoljon erre egy magamfajta férfi? Vagy egyáltalán bármelyik férfi?

És most hagyjatok azzal, kérlek, hogy „jaj, hát én egy olyan férfira vágyom, aki előttem nem mártogatta meg a virslijét az összes hot-dog buciban”, mert ez csak elméletben működik, de a gyakorlat és tapasztalat nem titeket igazol.

A kiszámíthatóság és a monotonitás addig jó, amíg ki nem alakul, amíg meg nem szerzed.
Aztán, bumm!

Telnek a hetek és a falat kaparod a szokásos 6:45-ös jó reggelt szellentéstől, amit
egy háromtojásos omlett követ, frissen facsart narancslével, majd a hosszú munkanap után a
18:30-as vacsi mellett átdumáljátok a napi történéseket, hogy kit hogyan idegesített fel az az
alkalmatlan kolléga, aki többet keres indokolatlanul, majd Való Világ, aztán a megszokott két
és fél póz heti egyszer-kétszer, vagy lusta szex és szundi.

A tudomány és a személyes tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a domináns viselkedés, ami az
alfákat jellemzi, szexuálisan vonzóbbak, annak ellenére is, ha kevésbé tűnik az alany
kedvelhetőnek, vagy potenciális párjelöltnek (ne értsük ide az erőszakos és/vagy ostoba
viselkedést természetesen).

Nem túl tudományosan pedig még idebiggyeszteném, hogy gyakran az tesz vonzóvá valakit, hogy az a bizonyos személy másnak is kell, kellett, akkor neked is fog.

Nem állítom, hogy te is így és ezért kerültél közelebb valakihez, de elég nagy rá az
esély az ösztönösségből kiindulva.

És itt érkezünk el a kérdéshez, hogy annak tudatában, hogy a hímed az élet császára és
gigantikus macsó, mégis miért kezd el teli torokból kiabálni a piros lámpa a fejedben, ha nem
egy alacsony, hanem egy általad váratlanul magas számot nyöszörög ki a száján két
kínkeservvel kierőszakolt köhögés között (szétalliteráltam)?!

Van a középút, persze, de aki nem az aranymetszet környékére lőtte be a kalandszámlálót, annak mindenképpen viselnie kell majd a túl konzervatív, esetleg szerény, vagy éppen bohém előéletének következményeit?

Ez valóban egy olyan szűrési pont a jövőre nézve, amivel számolni kell minden alkalmi, vagy sikertelen párkapcsolat után?

Nézd meg a galériát is!