Férfiszemmel: Nézzél, de mégse, Te disznó!

Fogadjak el minden felvetést, amit szociális érzékenyítés címén elém dobnak. Mindenki pont az, ami, vagy aki akar lenni, miközben mind azok, akik ehhez képest mások, azok nem lehetnek azok, amik, vagy akik akarnak. De a kikényszerített konszenzus, nem konszenzus, az terror. Én meg valahol ott állok a tanácstalanság középen, mert én aztán abszolút abban vagyok, hogy mit érdekel engem, más hogyan éli az életét, amíg az nem befolyásolja negatív irányba az enyémet. De ugye rég tudjuk, hogy aki nem tesz semmit, az hozzájárul a hallgatás = beleegyezés elvén. (*nagy levegőt vesz*)

A téma legvéknyább szeletét lehasintva az almáról, mégis ami a rovatot érinti;
azok a dekoltázsok, amiket csak a lélek tart össze, meg az a magára hagyott két lyukas műanyag gomb ahogy kapaszkodik a blúzon, mint amikor Tobey Maguire elkapta a new yorki metrót a Pókemberben. Meg a falatnyi bikinik. És az áttetsző leggingsek. Meg a Tik Tok. Én minden erőmmel támogatom a #freethenipple mozgalmat is! Alig ismerek olyan férfit, aki négyszemközt azt mondaná, hogy nem. Persze mindaddig, amíg nem a saját barátnőjükről, vagy anyjukról van szó. De majd kinövik. Borzasztóan hangzik? Ösztönlényként hat? A modern civilizált férfi ellentéte?
Szóval, volt ez a beszélgetésem ezzel a lánnyal nem rég - úgyis kifejezetten magára vette az egyik korábbi írásomat, így legalább tényleg üdvözölhetem az általa inspirált rovatban. Szia MF! – az volt a felvetése, hogy a sok disznó férfi mind „szexualizálja” és szexista megjegyzésekkel bombázza a zenei videója alatt. Egy nagyon tehetséges énekesnőről beszélek mellesleg, aki a legújabb videóklipjében többek között például egy kádban ülve, testét csak habbal fedve énekel pőrén, majd egy következő képsorban egy emelt derekú, alakját pont csak szükséges mértékben takaró, DE kifejezetten igényes fehérneműben, a földön fekve teszi ugyanezt. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, aki tudatosan hergeli a közönséget, nem számít a témába vágó reakciókra. Mi más lenne a cél, mint a figyelemfelkeltés és a zászlóállítás?

Ezek azok az alkalmak, amikor azt várom, hogy divatba jöjjön a férfiaknál az intimdekoltázs. Szeretném átadni azt a tapasztalást, azt a küzdést, azt a szorongó érzést, amikor lever a víz, hogy kiszúrták a lopott tekintetedet. Majd azt harsogni, hogy „így érzem férfiasnak és csinosnak magamat, épp önkifejezek”.
Persze nem összehasonlítható a két fél, hiszen egyrészről a szexuális együttlét a nők oldaláról sokkal nagyobb felelősséggel jár reprodukciós szerepük miatt, így ugyan a férfi kiválaszthatja, hogy kivel akar közösülni, de minden esetben a nő döntése kellene legyen, hogy végül kire mond igent. Másrészről pedig azért sem, mert egy csüngő here, vagy egy faroktő koránt sem olyan dekoratív látvány, mint egy jól megkomponált dekoltázs.

Mivel a szándék alapú jogi rendszert lassan felváltotta a XX. században a következmény alapú jogi rendszer, így az emberek sokkal következetesebbek és korlátozottabbak is a döntéseikkel kapcsolatban. Szinte hasítja az elmét a „hogyan hangzik jól alapú világ” bilincsének élesen csörgő hangja. Legtöbb esetben a férfi kezdeményez és tesz ajánlatot, a fent említett okokból, és a legtöbb esetben ez elutasításra is fog kerülni. Még egy olyan nőtől is, aki benne lenne az együttlétben, bizonyos feltételek mellett. Viszont, ha mikroagresszió akár gyanúja is felmerül, az súlyos következményekkel járhat a közvetítő számára (mikroagresszió minden olyan megnyilvánulás akár szóban, akár tettekben, amely kényelmetlen helyzetbe sodorja a fogadó felet a közvetítő fél szándékától függetlenül).
Mégis hogyan kéne a mai férfinak egy olyan világban kezdeményeznie, ahol bár a nő önkifejezőbb szexualitását tekintve, mint valaha, mégis a fogadó fél szándékától függ, hogy az bűncselekménynek minősül e, vagy sem?

Nézd meg a galériát is!