"Félelem nélkül szeretni... vagy mégsem" – Üzenet azoknak a lányoknak, akik egy fiú miatt tetováltatnának

Az egész úgy indult, hogy 18 évesen elkészíttettem az első tetoválásomat. Kicsi volt, aranyos és alig látszott. Majd jött a második, egy igazán sokat ivós estén egy barátnőm kíséretében, majd a harmadik, ami már kicsit nagyobb lett, majd a negyedik egy fesztiválon a parti hevében (ha most azt tippeled, hogy sikerült elírni benne egy betűt a tetoválónak, mert az ilyen fesztiválos művek általában ilyenek, akkor nem tévedsz nagyot).

Rögtön egy hónappal utána jött az ötödik, ami óriási lett, és megfogadtam, hogy most már több nem lesz, de ez sajnos épp olyan, mint amikor kibontasz egy zacskó chipset.

Nos, épp így, állati bűntudattal zárult az én tetkós korszakom is egészen pontosan a nyolcadik minta után.

Ha őszinte akarok lenni, nem az összeset bántam meg, hiszen vannak kifejezetten szépre sikerült tetoválások a testemen, ízlésesen elhelyezve, de van olyan is, amit legszívesebben disznóperzselővel tűntetnék el, hogy ne látszódjon semmiképpen. Azt hiszem, tényleg csak ez lenne a jó módszer rá, hiszen lézereztetni nem feltétlenül szeretném, átvarratni pedig biztosan nem, mert attól, hogy rákerülne egy nagy minta, még ott lenne, amitől szabadulni szeretnék.

Most már elárulom, hogy az exemnek hála került rám az a bizonyos mondat, ami több okból is rettentő béna ötlet volt:

• Egyrészt pasi miatt tetováltatni. Jesszus, ki csinál ekkora baromságot?
• Másészt a szöveg: "Félelem nélkül szeretni". Ezt a kifejezést sikerült mindkettőnknek magára varratnia. Hiába van ott a félelem szó mellett, hogy "nélkül", attól még örökre a félelem szóval magamra varrva kell léteznem.
• Harmadrészt rettentő ronda is a szöveg, amellett, hogy gagyi, hiszen, amikor este 6-kor eszedbe jut egy nyugat-európai főváros hippinegyedében tetováltatni, nyilvánvaló, hogy a legjobb szalonok már véletlenül sem tudnak fogadni.

A történet óriási szépsége még az is extraként, hogy a sráccal még csak nem is maradt baráti a viszonyunk, miután elkészült ez a csoda, sőt... Általában, mikor meglátom magamon az 5 évvel ezelőtt készült remekművet, legszívesebben odahívnám a mesebeli tetováláseltávolító tündért, és könyörögnék neki, hogy szedje le, mert nagyon nincsenek jó emlékeim a tetoválás párját viselő úriemberről. Ennél már csak az a jobb, amikor a strandon a barátaim megkérdezik, mégis mit jelent ez a felirat, és elkezdhetek magyarázkodni, majd értetlen szemekkel néznek rám, és annyit kérdeznek, hogy de hát miért? Én pedig mindig annyit válaszolok: nem tudom.

Minden fiatal lánynak üzenem, ha valaha pasi miatt tetováltatna, jusson eszébe egy olyan tetkó, amit biztosan látott már idős bácsikon: Évi áthúzva, mellé írva Mari. Vagy épp az én történetem.

Ha már van tetkód és nem bántad meg, maradjon is így. Nézd meg ebben a galériában, mit árul el rólad, hogy hol van:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!