Fény derült rá, miért tűnik nehezebbnek az élet, amikor a 30-as és 40-es éveidet taposod

„Miért tűnik annyival nehezebbnek az élet a 30-as és 40-es éveimben? – tette fel a kérdést nekem sok-sok páciens az elmúlt több, mint másfél évtized alatt, amióta terapeutaként dolgozom. Vannak is elméleteim arról, miért érződik ez a kérdés annyira jogosnak sokunk számára.

Ennek ellenére azzal kezdeném, hogy kijelentem, az élet úgy alapvetően nehéz, minden életkorban. És akkor most elmondanám, hogy a 30-as és 40-es évek azok számára rejtegetnek extra sok kihívást, akik korábban családon belüli erőszak áldozatai voltak, esetleg különféle traumákat köszönhetnek a szüleiknek, hozzátartozóiknak” – kezdi cikkét a Psychology Today magazin hasábjain Annie Wright pszichoterapeuta, aki naponta szembesül ezzel a nagy, sokakat foglalkoztató kérdéssel.

Ezért nehezebb az élet 30-as és 40-es emberként a pszichológusok szerint

„Képzeld el, ha az élet egy mindenki által ismert ház, ami egy mindenki által ismert alapra épült, akkor azoknak, akik traumatikus háttérrel rendelkeznek, szinte mindig lesz valamilyen repedésük ebben az alapban, míg azok, akik nem éltek meg ilyesmit, nem érzékelnek ilyen repedéseket. A repedések miatt a traumákat cipelők háza sosem olyan csendes, nyugodt, stabil és hát, éppen emiatt, nehezebb is benne élni” – folytatta a szakember.

A gyermekkori traumák okozta sebek négy fajtája:

Negatív hiedelmek, gondolatok saját magunkról

„Én túlságosan összetört vagyok ahhoz, hogy bárki valaha szeressen!”

Negatív stratégiák a kibírhatatlan érzésekkel való küzdelem során

Ilyen lehet például egy étkezési zavar, a felelőtlen szexuális élet vagy a munkamánia.

Súlyos gondok az érzelemszabályozással

Az ilyen személyeket nagyon könnyű kizökkenteni a stabilitásból, impulzívak, érzékenyek.

Kötődési sebek

Amikor valaki nem tanul meg biztonságosan kötődni, szorongó-elkerülő, bizalmatlan-elkerülő vagy elutasító-elkerülő válhat belőle, ez pedig borzasztó hatással van a párkapcsolataira.

Miért a 30-as és 40-es éveinkben érezzük ezt a legjobban?

„Nagyon röviden azért, mert amikor tinik vagyunk és fiatal felnőttek, a fent már említett ház még csak egyszintes, mindegy milyen alapra épült, nem igazán érezzük még, mi a baj vele. Mire azonban elérjük a harmincas éveinket, a legtöbben már kapizsgáljuk, hogy valami nem oké, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szerettük volna. Mivel ekkorra már kiforrott a személyiségünk, kénytelen vagyunk szembenézni a valósággal, ami nagyon fájdalmas” – magyarázta a terapeuta a miérteket.

Ezt olvastad már?