A kiszámíthatatlan fordulatok és izgalmas történetek mögött: interjú Cara Hunter írónővel

A napokban az írónő Budapestre látogatott, nekem pedig lehetőségem nyílt találkozni vele, hogy beszélgessünk könyveiről, és arról, mi inspirálta történeteit. Amikor a Corinthia Hotel felé haladtam, már nagyon izgultam a beszélgetés miatt, de nem kellett volna, ugyanis Cara Hunter személyében egy igazán kedves, barátságos írónőt ismerhettem meg.

Mi inspirálta legújabb, és egyben harmadik könyved, a Nincs kiút történetét?

Rengeteg könyvem azzal kezdődik, hogy meglátok valamit a hírekben, vagy olvasok valamit. Volt egy ügy, talán még hallottál is róla, az Egyesült Királyságban hatalmas tűz tört ki, és a rendőrség végül megállapította, hogy az apa volt a tettes. Ez egy érdekes példája volt egy nagyon ritka esetnek, ami elgondolkodtatott a tűzről. Hogy van, amikor hiszel valamiben, és a végén kiderül, hogy egészen más a valóság. Részben ez indította el bennem a történet kezdetét. Gondolsz valamit, és végül teljesen más kerekedik ki belőle. Nagyon szeretem ezt csinálni a könyveimmel.

Mindig tudod, hogy mi lesz a történet vége?

Abszolút! Sőt, legtöbbször a befejezést találom ki először. Az első könyvemnél, az Egy közeli ismerősnél ami először eszembe jutott, az a végén lévő nagy fordulat volt. Miután megvolt ez a fordulat, azt gondoltam, igen, ebből ki lehet kerekíteni egy jó történetet. És aztán visszafelé gondolkodom, a fordulattól, és azon töröm az agyam, hogyan tudunk eljutni ide. Minek kell történnie előtte, hogy eljussunk arra a pontra, milyen embereknek kell feltűnni a történetben, hogy végül így alakuljanak az események. Szóval a végével kezdem, aztán az elejével, és próbálok ugyanoda eljutni.

Mennyi időbe telik megírni egy könyvet?

Az első 4 hónapba telt, a második körülbelül ugyanannyi, a harmadik tovább tartott, mert több kutatást kellett végeznem. A harmadik könyvben, a legújabban ugyanis a tűzjelent, a nyomozás sokkal több munkát igényelt. Beszéltem Oxfordban egy helyi tűzoltósággal, arról, hogyan vizsgálják a gyanús eseteket. Miféle rendőrségi jelentést kell írni, milyen bizonyítékokat keresnek, a tűzoltók hogy dolgoznak együtt a rendőrökkel, amikor egyértelművé válik, hogy bűneset történt. Fontos, hogy ezeket a részleteket jól írjam meg, ezért tovább tartott, mint a többi könyv.

Mindig szeretted a thrillert és a krimit?

Igen, imádom ezeket a sztorikat, már akkor Agatha Christie-t olvastam, amikor kicsi voltam. Ő tudja, hogyan rejtse el az igazságot úgy, hogy az szem előtt legyen - mert mindig így van. Sosem ér olyan meglepetés, hogy valaki olyan volt a gyilkos, aki amúgy ott sem volt eddig a sztoriban. A végén azt gondolod, "hát persze, hogy ő volt", és én ezt akarom elérni az olvasóimnál. Amikor a könyv végére érnek, két dolgot szeretnék: azt, hogy egyrészt azt mondják, "te jó ég!!!!", amikor a fordulattal szembesülnek, és egyúttal azt, hogy "persze, már értem, hogy miért". Szeretném, hogy megkapják a fordulatot, de közben mégsem akarom, hogy átverve érezzék magukat.

Miért Oxford? Tudtommal ott élsz; könnyebb volt egy olyan helyről írni, amit ismersz, szemben egy képzeletbeli várossal?

Igen, szerintem ez így van. Könnyebb arról írni, amit ismersz, egy várost, részleteket, atmoszférát nehezebb kitalálni. Egy vicces sztori: amikor megírtam az első könyvet, nem Oxfordnak szólítottam a várost, mert azt hittem, mindenki unja már Oxfordot. De azért elég egyértelmű volt, hogy melyik városról van szó, és amikor először mentem a kiadómhoz, ő rögtön azt kérdezte "Ez Oxford, igaz?" Én meg szégyelltem magam, és elmondtam, hogy igen. Ő erre közölte, hogy "Nem, nem, változtasd vissza Oxforddá." Konkrétan ez volt az első mondata (nevet). És igaza volt, mert, mint kiderült, az emberek nem unják Oxfordot. És ami igazán csodálatos, hogy az egész világon mindenki ismeri ezt a várost, ezért nem kellett részletesen jellemeznem, mert mindenki fejében él róla egy kép.

Ettől sokkal valósabb lett a sztori is.

Igen, nekem is úgy érződik. Köszönöm!

A könyveidben központi szerepet kapnak a gyerekek. Miért döntöttél úgy, hogy rájuk fókuszálsz?

Ez nem volt tudatos döntés. Amikor a második könyvet írtam, még csak nem is gondoltam erre. Az első könyvemnél, az Egy közeli ismerősnél viszont a fordulat jutott először eszembe, ezért nyilvánvaló volt, hogy a történet egy eltűnt gyermekről szól majd. Időközben pedig jött magától, hogy kicsit jobban utánanézzek azoknak a problémáknak, amik egy gyermek körül kialakulnak, hogy miként vannak rájuk hatással emberek, akik nem közvetlen családtagok. Hogy hogyan kommunikálnak a gyermekek egymással. És rájöttem, hogy ez egy elég gazdag témakör, és hogy nem csak az számít a könyvemben, ki bántotta Daisy-t, vagy mi történt vele, hanem leginkább az, hogy miért. A miért szerintem mindig érdekesebb. Úgyhogy nem célom az embereket sokkolni ezekkel a témákkal csak azért, hogy sokkoljam őket. Szerintem sok bűncselekménynél a család, az emberek nem feltétlenül akarnak bántani másokat, hanem adott egy borzasztó szituáció, valami rosszul sül el, hibás döntéseket hoznak, nem tesznek meg valamit, amit kellene, és emiatt történnek a rossz dolgok. Szerintem ez a legérdekesebb aspektus: megtudni, miért történt mindez. Nem azért írok a gyerekekről, hogy gyerekekről írjak. A negyedik könyvemben például ők nem is szerepelnek.

A könyvek főszereplője Adam Fawley nyomozó. Jól sejtem, hogy ő a kedvenc karaktered?

Azt hiszem, igen. Eléggé megszerettem mindegyiküket, más és más dolgok miatt. Amikor van egy karakter, akivel együtt élsz, kicsit olyanok lesznek, mint a gyerekeid (nevet). Imádom a női szereplőket is, Erica, ő például nagyon klassz, és még Quinn is, annak ellenére, hogy egy kicsit idióta (nevet), de szórakoztató, és azt hiszem, minden csapatban van egy ilyen karakter.

Ebben teljesen egyetértünk!

Minden nő dolgozott már ilyen emberrel. Néha kapok Instagramon üzenetet arról, hogy "Miért nem sikerül olyan pasit találnom, mint Fawley? Miért mindig Quinnekbe botlok?", és ez annyira vicces (nevet). Én is azt kívánom, bár több olyan férfi létezne, mint Adam, imádom őt. A negyedik könyvben a múltjának egy új részét ismerhetik meg az olvasók, például hogy hogyan találkoztak Alex-szel, és az egyik régi ügye is visszaköszön.

Ha filmet forgatnának a könyvekből, szerinted ki alakíthatná őt?

Ezen már nagyon sokat gondolkodtam. Nincs konkrét válaszom. Nehéz lenne castingolni. Mert nagyon jóképű, de nem annyira feltűnően. Szóval, lehetne akár Brad Pitt is, de ő nyilvánvalóan jól néz ki, le sem tudja venni róla az ember a szemét, Adam viszont sokkal alulértékeltebb. Szóval nem egyszerű. De lehet, hogy nem is kéne ezen gondolkodnom, mert még ha nagyon szerencsés is leszek, és filmet forgatnak belőle, úgyis valaki mást választanak majd. Szóval inkább nyitott maradok, és akkor biztosan nem csalódok (nevet).

Mit csinálsz, amikor épp nem írsz?

Elég sok bűntényekről szóló műsort nézek, ez az én bűnös élvezetem. A férjem, még mielőtt kijöttek volna a könyveim, mindig azzal jött, hogy miért nézek ilyen borzalmas műsorokat. De most már, amikor hazaér a munkából, rám néz, és közli: "helyes, ötleteket gyűjtesz." Mert hát minden ötlet más helyről jön. Mindig van valami, ami nem biztos, hogy rögtön fontosnak tűnik, de látsz valamit 3 hónapja, akár 3 éve, és egyszer csak beugrik róla valami. Ezen kívül pedig sokat utazgatok, szeretek kimozdulni otthonról, és van két cicám is.

Olvasni pedig tényleg nagyon klassz dolog, ezt a galériában is bebizonyítjuk!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!