Felnőttként is nehéz: egy húszéves lány a szülei válásáról
Szerelem, Szakítás2020. május 12. #válás#Magány#Galéria#Apa#Anya#lány#Testvér#Szülők#Felnőtté válás#szomorúság#lelkem
Getty Images
– Nem tudok tovább így élni. De ugye tudod, hogy csak őt hagyom el? Ti mindig a gyerekeim maradtok! Apukám búcsúzott, miközben várt rá a költöztetőkocsi. Megsemmisülten álltam a repkénnyel befuttatott ablak alatt, és hiába nem voltam már kisbaba, nem hittem el, hogy ilyesmi velünk is megtörténhet.
Azt mondják, a házasság – hierarchia. Anyám volt a domináns fél. Általában az volt, amit ő akart. Ő döntött bútorvásárlásról, felújításról, utazásokról, nagyrészt ő kezelte a családi kasszát. De nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy apukámat ez zavarta volna: amióta az eszemet tudom, látszólag olajozottan működött a rendszer. Apu átadta anyunak az irányítást, elbütykölgetett a kocsival a garázsban, tévét nézett, játszott, beszélgetett velünk. Nyugis, stabil embernek látszott, támaszkodhattuk rá. Anyukám vibrálóbb, idegesebb természet volt, de hasonló értékrendet vallottak, jól kiegyensúlyozták egymást. Legalábbis azt hittem.