Eltűntnek nyilvánítva: három férfi az életemből, aki egyszercsak köddé vált

Rövid történetek következnek három férfiról, aki talán igaz se volt.

A gyenge

Gáborral egy éve voltunk együtt. Azt nem mondom, hogy maximálisan harmonikus volt a kapcsolatunk, de én szerettem őt. Akkoriban a nagypapám már nagyon öreg volt, és hirtelen napról napra hanyatlani kezdett. Nagy fájdalmai voltak, egyértelmű volt, hogy haldoklik. Nagyon megviselt, sokat voltam mellette, nagyon szerettem őt. Gábor egész jól támogatott engem ebben az egészben, jó érzés volt arra gondolni, hogy miközben veszítek el valakit, legalább van, aki gondoskodik rólam. A nagypapám egy hétfői napon halt meg. Aznap Gábornál aludtam, vigasztalt, meghitt volt az egész. Másnap egy napra elutazott, de megbeszéltük, hogy szerdán korán végzek, és délután már együtt leszünk. Amikor befejeztem a munkát, felhívtam. Nem vette fel. Hívtam még egyszer, semmi. Írtam neki egy sms-t, amit láttam, hogy elolvasott, de nem írt vissza. A következő sms-emet már el sem olvasta. Tíz napig nem vette fel nekem a telefont és nem hívott vissza.

Utólag nem is az bánt a legjobban, hogy ezt megtette velem, hanem hogy nagypapám gyászolása egy szomorúan szép időszak lehetett volna, amit együtt tölt a család emlékezéssel és szeretetben, nekem viszont ez nem adatott meg, mert bemocskolta ez a gyarlóság.