Véget ért a Money Heist: az utolsó részeket nem lehetett könnyek nélkül kibírni

Valljuk be, pár éve még egyáltalán nem gondoltuk, hogy szó szerint az egész világ odáig lesz egy olyan spanyol sorozatért, amiben piros overálos és Dalí maszkos bankrablóknak fogunk teljes szívünkkel szurkolni, és ha valami balul sül el, jobban sírunk, mint mikor a vadász lelőtte Bambi édesanyját.

Pedig A nagy pénzrablás, vagyis a Money Heist pont ezt érte el nálunk, amivel minden idők egyik legsikeresebb netflixes sorozatává nőtte ki magát. Ráadásul sok sorozattal ellentétben a Money Heist tudta, hogy a végtelenségig nem lehet húzni a dolgokat, és az óriási siker ellenére az ötödik évaddal végleg lezárták a történetet. Persze ez egyrészről nagyon szomorú, mert még simán elnéztünk volna pár bankrablást, másrészről viszont mélyen belül tudjuk, hogy ennek így kell lennie, és sokkal jobb, hogy időben, még a csúcson ért véget a sorozat.

Na de térjünk rá az ötödik, vagyis utolsó évadra, amit a készítők nagyon okosan ketté szedtek, hogy legyen min izgulnunk, és hogy ne tudjuk az egész évadot ledarálni egy nap alatt (én például biztos, hogy ezt csináltam volna...).

Az új évad tele volt érzelmekkel, örömmel, könnyekkel és drámával, ami viszont az egyik legmerészebb lépés volt a sorozat részéről, hogy már az évad első öt részének végén kiírták az egyik legnépszerűbb szereplőt. Persze egy bankrablásnál számítunk rá, hogy akár a legnagyobb kedvencünk is elesik a harcban, ám mégis bátor húzásnak tartom, hogy az örök badass csajt, a spanyol Harley Quinnt, vagyis Tokiót egy tollvonással kiírták a készítők. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy Tokió nagyon szép befejezést kapott, ráadásul a története tényleg teljes lett a részben látott sok-sok visszaemlékezéssel együtt, szóval biztos, hogy a részt nem lehetett megúszni könnyek nélkül!

Az utolsó felvonás tehát már Tokió nélkül indult, de talán sokak meglepetésére a lendület egyáltalán nem hagyott alább, sőt! A Professzor talán még soha nem került ennyiszer pácba, és talán soha nem múlt a banda sorsa ilyen sokszor és ilyen nagy mértékben a szerencsén, mint az utolsó öt részben. A cselekmény erőteljes lüktetésén ráadásul egyáltalán nem rontottak a visszaemlékezések, amelyeknél természetesen ismét Berlin volt a középpontban (ilyen, amikor egy karakter annyira erős, hogy a halála után sem lehet kiírni a sorozatból!). Ezeknek a visszaemlékezéseknek köszönhetően ráadásul sokkal jobban megismertük a Professzor és Berlin közötti testvéri köteléket, és megtudtuk, hogy a rablás náluk családi örökség.

Persze a sorozat nem érhetett volna véget anélkül, hogy ne csendült volna utoljára fel a Bella Ciao című dal, amit egy igazi Money Heist fan valószínűleg max hangerőn hallgatva, táncolva és énekelve csinált végig (fel a kezekkel, aki ugyanezt csinálta!).

A befejezés számomra ötletes, kreatív és egyben megható is lett, ami után nem volt kérdés, hogy azonnal végignézem az évadhoz készült dokumentumfilmet is, amiből egyértelműen kiderült, hogy a színészek közötti kémia azért annyira erős a képernyőkön/monitorokon keresztül, mert a szereplők TÉNYLEG nagyon közel kerültek egymáshoz.

Összességében nekem az utolsó 5 rész 10/10 volt, persze lehet, hogy elfogult vagyok, de bennem semmilyen hiányérzetet nem hagytak a készítők!

La Casa De Papel, nagyon fogsz hiányozni, de az tuti, hogy az egyik kedvenc sorozatom maradsz ezután is!

Olvasnál még a témában? Akkor katt a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!