Vegán vagyok, mégsem halok éhen a karanténban – elmondom, hogyan

Hogy miért is hegyezem ki erre a „nem halok éhen” témára az írásomat? Legfőképpen azért, mert a vegánokról, - általánosságban a koronavírustól függetlenül is - sokan gondolják azt, hogy éheznek, hogy füvet legelnek, esetleg köveket rágcsálnak. Szóval alapból számos előítélet tartja magát a növényi étrenddel szemben, most a veszélyhelyzet idején pedig ezek az előítéletek talán egy kicsit még fel is erősödtek. Legalábbis ahogyan én érzékelem.

forrás: Getty Images

Ötödik éve élek már kegyetlenségmentesen, de hiába vagyok erős és egészséges, anyukám a mai napig folyamatosan retteg attól, hogy egyszer majd hirtelen éhen fogok halni. Most, hogy házi karanténban töltöm a mindennapjaimat, ez a félelme egyre erősebb lett. Nagyjából minden egyes telefonbeszélgetésünk az alábbi mondattal kezdődik: „Van mit ennetek?” És én minden egyes alkalommal próbálom kedvesen és türelmesen elmagyarázni neki, hogy természetesen van. De miért is ne lenne? Tény, hogy a bezártság és a különféle korlátozások miatt a korábbi életünk fenekestül felfordult, mindennek azonban a veganizmusra nem sok hatása van. Az alábbiakban a saját példámon keresztül mutatok be néhány „vegán túlélési tippet.”

Amíg zöldség van, én jól vagyok

Bár van olyan ismerősöm, aki a koronavírus óta nem hajlandó nyers zöldséget, gyümölcsöt venni, mert fél, hogy majd egy letüsszentett paprika miatt fog megfertőződni, én bevallom őszintén, ennyire nem vagyok elővigyázatos. Már csak azért sem, mert konkrétan nyerszöldség-függő vagyok és lehet, hogy tényleg éhen halnék, ha elvennék tőlem a napi adagomat. Érdekesség, hogy gyerekként kifejezetten zöldségellenes voltam, sokkal jobban szerettem a gyümölcsöket, vegánná válásom után azonban valahogy nagyon rákattantam a zöldekre. Ma már kifejezetten szükségem van rá, hogy minden nap minimum két alkalommal nyers zöldségeket egyet. A tányéromon általában helyet kap egy kis paradicsom, paprika, retek, újhagyma, medvehagyma, rukkola, bébispenót valamint brokkolicsíra. (Már mindezt leírva is összefutott a nyál a számban…) Persze ahogy eddig is, most is odafigyelek a higiéniára, fogyasztás előtt a kezemet is és a zöldségeket is jól megmosom, ropogtatás közben pedig abban reménykedem, hogy az a bizonyos tüsszentés elkerülte az én paprikámat.

A cikk folytatódik az evamagazin.hu oldalon!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!