Milyen a társfüggőség csapdájában élni? 2 letaglózó történet és a probléma jelei

Legalább kedves

„Talán a szüleimre vezethető vissza. – kezdi Lina, aki marketinggel foglalkozik. – 13 éves voltam, amikor apu elhagyott minket, anyám pedig a munkába és az alkoholba menekült. Nem sokat törődtek velem, szinte észrevétlenül cseperedtem fel. Kamaszkoromban nem vettek észre a fiúk, az első barátomat 19 évesen ismertem meg. Nagyon bírtam, kedves srác volt, de szerelmes egyáltalán nem voltam belé. Általában azt csináltuk, amit ő mondott, nekem mindegy volt minden, azt hiszem, elég boldogtalan voltam, ráadásul gyenge is. Ő meg élvezte, hogy pátyolgathat. Öt évig jártunk, mivel képtelen voltam szakítani vele: ahányszor rászántam magam, mindannyiszor visszarettentem.”

A sivár kapcsolatból végül egy másik szerelem húzta ki. Lina ezúttal jóval mélyebben érzett a fiú iránt, és azt hitte, meg van oldva az élete. Igen ám, de néhány évvel később ez a szerelem is elmúlt, és azon kapta magát, hogy ismét képtelen továbblépni. „Nyolc évig voltunk együtt. Végül ő hagyott el, mert én képtelen voltam rá. Sírdogáltam néhány napig, azt éreztem, hogy ha egyedül kell maradnom, villámgyorsan megtébolyodok. Szerintem két hét múlva összejöttem a következő partneremmel: na ott jött csak a feketeleves.”

forrás: pexels/Vera Arsic

Romboló

Ákos nem egyszerűen unalmas vagy lapos volt, mint az előzőek, hanem kifejezetten romboló. „Megverni ugyan sose vert meg, de perverz örömét lelte verbális megalázásomban. Egyfolytában ócsárolt, ha kettesben voltunk, ha nyilvános helyen. Eleinte a ruhámat, a hajamat, a szóhasználatomat szidta, később már a puszta létezésem is irritáló volt. Az se tartotta vissza, hogy időnként a saját barátai is rászóltak. Az én barátaim pedig többször beszéltek komolyan a fejemmel, hogy ne tűrjem el Ákos viselkedését. Én azonban megbénultam, mint mindig. Valahogy még mindig egyszerűbbnek tűnt együtt maradni valakivel, aki gonoszul bánik velem, mint egyedül élni. Azzal vigasztaltam magam, hogy vannak szép napjaink is, Ákos elbűvölő tud lenni, ha éppen jobb lábbal kel fel.”

A helyzet évről évre romlott. Lina teherbe esett a férfitól: a gyereket titokban vetette el, és továbbra sem szakított. Testi tünetek sora ütközött ki rajta, állandóan fájdalmai voltak, pánikbetegség, szociális fóbia gyötörte. A helyzet végül tarthatatlanná vált, így Lina pszichológushoz fordult – azt is titokban, nehogy Ákos tudomást szerezzen róla.

Életképtelen vagyok?

Gábor mérnökként dolgozik egy nagy cégnél. Helyzete sokban hasonlít Lináéra, azzal a különbséggel, hogy ő már 13 éves korától folyamatosan lányokkal járt. „Most 33 éves vagyok, tehát pont 20 éve kezdtem a csajozást. Soha egyetlen percre sem voltam egyedül. Nem tudom, milyen az: szinglinek lenni. Már a szótól is páni félelmet érzek.” Gábornak meghalt az édesanyja 20 éves korában. „Uralkodó természetű nő volt. Nem tudom, hogy van-e ehhez valami köze annak, amit csinálok, de gondolom, igen. Ha őszinte akarok lenni, nem sok önállóságot tanultam tőle. Mindig megvolt mindenem, és ha azt csináltam, amit ő elvárt, akkor mindent meg is kaptam. Szóval sokat kellett tennem azért, hogy az elvárásainak megfeleljek.”

A legutóbbi kapcsolata, amiből házasság lett, már tíz éve tart, és Gábor nagyon boldogtalan. „A feleségem hasonlít anyámra. De erre csak az utóbbi egy évben ébredtem rá, amikor egy barátom óvatosan célozgatott rá. Hogy tényleg. Én úgy élek ebben a kapcsolatban, mint egy beosztott. Mindent a feleségem határoz meg a lakás berendezésétől kezdve a programokig, én pedig mindent ráhagyok. Csak egy példa: éveken keresztül szerettem volna magamnak egy saját sarkot a lakásban, de mindig úgy intézte, hogy ne legyen meg. Én pedig beletörődtem. Úgy magyaráztam, hogy béketűrő természetem van, de ez igazából annál sokkal rosszabb. Nekem nincs mellette saját terem. Újabban megpróbáltam néha ellentmondani neki: csak néz rám, mint borjú az újkapura, nem is érti, hogy én gondolhatom másképp is, mint ő.”

Gábor úgy érzi, egyelőre nincs ereje radikálisan változtatni. A barátai bíztatják, hogy forduljon szakemberhez, de szerinte még nincs itt az idő. „Talán az is eredmény, hogy rájöttem, nincs ez így jól. És idővel képes leszek bátrabban cselekedni.”

Galériánkban megismerheted a társfüggőség 4 tipikus jelét!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Az ÉVA magazin írása.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!