PCOS-em van, és ezt gondolom az új nevéről

Amikor évekkel ezelőtt megkaptam a PCOS-diagnózist, az első gondolatom az volt: „Legalább végre tudom, mi a baj.” A második viszont már az, hogy a név egyáltalán nem segít megérteni, mi történik a testemben. A policisztás ovárium szindróma ugyanis sokkal több, mint néhány ciszta a petefészekben. Hormonális zavar, amely az egész szervezet működésére hatással lehet: befolyásolja a menstruációs ciklust, az anyagcserét, az inzulinérzékenységet, a termékenységet, sőt a mentális egészséget is. Éppen ezért vegyes érzésekkel fogadtam a hírt azzal kapcsolatban, hogy a szakértők új nevet adnak a betegségnek. Elsőre furcsának tűnt, hiszen a PCOS rövidítés szinte minden érintett számára ismerős. Aztán rájöttem, hogy talán éppen ez a változás segíthet abban, hogy végre ne csak egy nőgyógyászati problémaként tekintsenek rá, hanem egy összetett hormonális és anyagcsere-betegségként – mert a mindennapokban pontosan ezt éljük meg mi, akik együtt élünk vele.

A PCOS – amelyet mostantól PMOS-nak (polyendocrine metabolic ovarian syndrome) neveznek – nagyjából minden nyolcadik reproduktív korú nőt érint. Az új elnevezés nem pusztán kozmetikai változtatás: a nemzetközi szakértői csoport szerint a régi név félrevezető volt, mert azt sugallta, hogy a betegség kizárólag a petefészkekről és cisztákról szól. Valójában sok érintettnek egyáltalán nincsenek cisztái, miközben a hormonális és anyagcsere-problémák nagyon is jelen vannak.

forrás: Pexels/www.kaboompics.com

Én is számtalanszor találkoztam azzal a félreértéssel, hogy „de hát nincs cisztád, biztos nem PCOS”. Pedig a diagnózis nem egyetlen ultrahangképen múlik. A tünetek rendkívül változatosak lehetnek: rendszertelen vagy kimaradó menstruáció, fokozott szőrnövekedés, pattanások, hajhullás, nehezített fogyás, inzulinrezisztencia, valamint termékenységi problémák is megjelenhetnek. Nem mindenkinél jelentkezik minden tünet, ezért is olyan nehéz sokszor felismerni. Éppen ezért szerintem az új névnek van létjogosultsága. A polyendocrine metabolic ovarian syndrome már önmagában is arra utal, hogy ez egy több szervrendszert érintő hormonális és anyagcsere-betegség. Ha emiatt kevesebb nőnek kell éveket várnia a diagnózisra, vagy több orvos gondol majd rá akkor is, amikor az ultrahang nem mutat tipikus eltérést, már megérte a váltás.

Persze attól, hogy új nevet kapott, egyik napról a másikra nem lesz könnyebb együtt élni vele. A PMOS továbbra sem gyógyítható véglegesen, de megfelelő életmóddal, személyre szabott táplálkozással, rendszeres mozgással és – szükség esetén – gyógyszeres kezeléssel a tünetek jelentősen javíthatók. Sok érintett számára a rendszeres kontroll és a több szakterület – nőgyógyász, endokrinológus, dietetikus – együttműködése jelenti a kulcsot. Számomra tehát a névváltoztatás nem oldja meg a PCOS-sel járó kihívásokat. De ha hozzájárul ahhoz, hogy végre kevesebben gondolják azt, hogy ez csupán néhány ciszta vagy kizárólag termékenységi probléma, akkor azt mondom: jó irányba tett lépés. Mert akik ezzel az állapottal élünk, régóta tudjuk, hogy a PCOS mindig is sokkal többről szólt ennél.

Mítoszok, melyeket érdemes végleg elfelejteni:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!