Őszinte vallomás: A randim közepén leléptem a mosdóba, és soha nem mentem vissza

Ahogy az előző randiknál is, Ádámot a Breeze nevű appon ismertem meg. Ez egy olyan társkereső, ahol nem lehet beszélgetni a találkozó előtt, ugyanis ha match van, mindketten megadjátok, mikor vagytok szabadok, az app pedig megszervezi a randit. A chat csak négy órával előtte nyílik meg, kizárólag logisztikai egyeztetésre, és négy órával utána záródik le, hogy például elmagyarázd, miért mentél ki a mosdóba egy ital után, és miért nem tértél vissza.

forrás: imdb

Ádám profilja alapján rendben volt. Jóképűnek tűnt, hasonló területen dolgozott, és sok alapdologban egyeztünk, hiszen iszik alkoholt, nem dohányzik, nyitott a kapcsolati lehetőségekre. A bemutatkozó válaszai tipikusak voltak: újranézi A Sopranost, Dél-Amerikába szeretne utazni, futással tölti a szabadidejét. Elég sablonos, de 2025-ben ez már szinte alap. Lényegében vakon mentem a randira. Vak és teljesen motiválatlan állapotban.

Szegény Ádám egyszerűen rossz időszakban találkozott velem. Már eleve arra számítottam, hogy semmi nem lesz belőle, és amikor megérkeztem, beigazolódott az előérzetem. Nem vonzódtam hozzá. A fotói egyszerűen csak jól sikerültek. Ráadásul nagyon ideges volt, ami önmagában érthető, de nem nézett a szemembe, és annyira feszélyezett volt, hogy alig tudtunk beszélgetni. Más helyzetben talán türelmesebb lettem volna, de akkor azonnal rám tört az érzés, hogy megint egy elvesztegetett este. És ezt nem bírtam elviselni. Azonnal tudtam, hogy menekülés lesz a vége.

Nyilván nem fordulhattam sarkon rögtön, úgyhogy rendeltünk egy italt. Volt egy döcögős beszélgetés a munkáról, a testvérekről, a napunkról, de közben csak egy gondolat járt a fejemben: ez nekem nem működik. Már eleve féltem ettől a randitól, és az, hogy képtelenek voltunk természetesen beszélgetni, végleg betette az ajtót. Egyszerűen belefáradtam az egészbe. Normál esetben ilyenkor őszinte tudok lenni. Volt már, hogy egy ital után elköszöntem, mondván, barátokkal találkozom. De most valamiért képtelen voltam erre. Nem tudom, azért-e, mert ő volt annyira esetlen, vagy mert nekem volt túl nehéz elmagyarázni, hogy mentálisan nem vagyok jól, de akkor ott egyetlen kiutat láttam: szó nélkül eltűnni. Egy hosszabb kínos csendnél közöltem, hogy kimegyek a mosdóba. Nyár volt, nem volt nálam kabát, csak felkaptam a táskámat, és kisétáltam a kocsma ajtaján. Még a mosdóba sem kellett bemennem, mert az asztaltól nem lehetett rálátni sem arra, sem a kijáratra. Amint szabad voltam, felpattantam a biciklimre, és eltekertem a barátaimhoz. Amikor már elég messze voltam, felhívtam a kocsmát, és azt mondtam:

forrás: imdb

Leírtam, hogy néz ki. A pultos hangja sokkolt volt, valószínűleg azt hitte, valami vészhelyzet történt, mert remegtem és elcsuklott a hangom. Tulajdonképpen érzelmi vészhelyzet volt. Ezután írtam neki a Breeze-en is. Bevallottam, hogy bepánikoltam és leléptem, és azt is, hogy nem érzem magam készen a randizásra. Nem tudom, miért nem kamuztam valami sürgős dolgot. Ő viszont meglepően kedves és megértő volt. Pedig egyáltalán nem lett volna kötelessége. Borzasztóan éreztem magam. Mintha bűncselekményt követtem volna el. És valójában ez egy komoly ébresztő volt a saját randizási szokásaimra nézve. Az, hogy ennyire menekülnöm kellett egy randiról, azt mutatta: túl mélyen voltam. Szégyelltem magam. Csak pár közeli barátnak meséltem el. Az egyikük azt mondta:

Akkor rosszul esett, de igaza volt. Annyira szorongtam miatta, hogy végül jelzésként értelmeztem: szünetre van szükségem az ismerkedésben. A randizás most borzalmas. A beszélgetések nem tartanak sehová, nincs kémia, nincs kapcsolódás. A szerelemkeresés kifejezetten nyomasztó, és fogalmam sincs, mi a megoldás. De egy biztos: így soha többé nem hagynék ott egy randit. Ha velem tennék ezt, megalázva érezném magam. És attól, hogy nekem fáj, még nem okozhatok fájdalmat másnak. Talán egyetlen pozitívuma van, méghozzá az, hogy elég bizarr történet lett, nemcsak nekem, hanem neki is. Legközelebb viszont inkább lemondom a randit.

Mindenkinek van legalább egy szörnyű első randis sztorija, de ezeknek biztos nem rosszabb! Kattints a galériára, ha kíváncsi vagy!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!