„Nyílt levél annak a személynek, aki nem adta meg azt a szerelmet nekem, amit megérdemeltem volna”

„Nem fogok azonnal beléd zúgni. Fokozatosan esek szerelembe, az apró dolgokba szeretek bele. Abba, ahogy rám nézel, ahogy elneveted magad csók közben vagy ahogy nem hiszed el épp azt, ami történik. Vagy ahogy még reggel álmosan magadhoz húzol, vagy egyszerűen csak, ahogy rám nézel. Veled nevetni a kedvenc dolgom volt. Mert olyan volt, mintha beléd láttam volna, megnézhettem volna, milyen sebezhető vagy. Sosem tudnám összetörni a szíved, mert az a legszebb benned.

Azt hiszem egyetlen válasz sem ad magyarázatot arra, hogy mi történhetett. Nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy kapjak egy üzenetet, miszerint nem én vagyok számodra a megfelelő? Nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy kapjak egy választ arra, hogy merre tartunk, mert a válasz egyértelműen a sehova? Ez visszhangzik a falakról, melyek a csend épített, amiket sok héttel ezelőtt közénk helyeztél. Befejeztem azt, hogy a válaszodra várjak, meggyőzve magam arról, hogy biztos van még egy gondolatod rólam, amely úgy cseng, mintha valaki a körmével egy kristályüvegre koppintana. Egy tiszta hang, amely a tudatod élére hullámzik és emlékeztet arra, hogy létezem...

De a szeretet legfontosabb fajtája az, amit leggyakrabban elhanyagolunk: az az önszeretet. Feladtam ezt, amikor kétségbeesetten kerestem a szerelmedet, és közben elfelejtettem, ki vagyok valójában és mi tesz boldoggá. Tehát ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnék egy válaszra, amely sosem érkezik meg tőled, minden nap magamat választom inkább. Hogy emlékezzek arra, erős vagyok, hogy úgy szeressen valaki, ahogy én szerettelek téged. Egyszer majd megkapom ezt a fajta szeretetet egy másik embertől, valakitől, aki képes megengedni, hogy szeressem őt.”

Derítsd ki, mi vár rád szerelem terén idén:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Forrás

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!