Miért nehezebb kijönni a hónap végéig, ha nőnek születtél?

A szegénység egy szenzitív és komplex téma, ezért nagyon ritkán olvashatunk olyan írást, ami méltóságteljes tud maradni és nem félrevezető vagy káros. Ha a szót halljuk, vagy nyomortelepeket látunk magunk előtt barbár, veszélyes lakókkal vagy idilli családi jeleneteket a Móra-regények angyallelkű gyerekeivel – a valóság azonban ennél jóval árnyaltabb és sokrétűbb. Arról pedig pláne kevés szó esik, mely társadalmi csoportokat sújtja jobban a szegénység, és hogy mi ennek az oka. A szegénység több, egymástól eltérő szinten és formában létezik: megkülönböztetünk például vidéki és városi, abszolút és relatív, generációs és helyzeti szegénységet, és így tovább. A szegénység az anyagi gondok és pénzhiány mellett az alapvető szolgáltatásokhoz – egészségügy, közlekedés, oktatás, élelmezés, ivóvíz, higiénia – és a menedékhez való korlátozott hozzáférést vagy hiányt is jelenti.

forrás: Photo by Claudia Wolff on Unsplash

Abszolút szegénységről akkor beszélhetünk, ha az alapvető szükségletek kielégítéséhez, létfenntartáshoz szükséges eszközök nincsenek meg, ezért a létminimum a szegénységi küszöb alatt van. Relatív szegénységnél a jövedelem nem elég társadalmi és kulturális szempontból a meglévő életszínvonal eléréséhez. Egyszerűbben fogalmazva: amíg az abszolút szegénységnél nincs pénz ételre, ruhákra és lakhatásra, addig a relatív szegénységnél nincs pénz nyaralásra, autóvásárlásra vagy egy váratlan kiadás finanszírozására.

Nemrég több cikkben írtak arról, friss adatokra hivatkozva, hogy a magyarok háromnegyede szegény. Mikor ehhez hasonló statisztikai adatokat olvasunk, fontos figyelembe venni, hogy melyik szegénységről írnak, mert nagyon nem mindegy. Ha egy személy nem tudja ellátni magát vagy otthont adni a családjának, ha nem jut tiszta vízhez vagy tisztességes munkához, vagy amikor a gyerekeknek nincs más választásuk, mint abbahagyni az iskolát, ezek mind kimerítik az emberi jogok megsértését. A szegénység a társadalmi struktúráknak köszönhető. Egyes társadalmi problémák, mint például a rasszizmus, a szexizmus és a szegregáció folyamatosan egyenlőtlenségeket okoznak az oktatás, a foglalkoztatás és a kirekesztett csoportok jövedelme kapcsán. A többségi csoport természetesen előnnyel rendelkezik azokhoz a csoportokhoz képest, amelyek naponta sokféle társadalmi korláttal küzdenek. A lakásfenntartás, számlák befizetése, a vitaminszegény táplálkozás, a megfelelő ruházat hiánya, az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, a mentális és pszichés egészségromlás a társadalom legszélére kényszeríti a szegénységben élő embereket, teljesen elszigetelve őket. Ezek olyan tartósan fennálló hátrányokat generálnak, amiből szimplán önerőből lehetetlenség kikerülni.

forrás: Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash

Hamupipőke és nőtársai

Hamupipőke végül elment a bálba és hercege által sikerült kikerülnie a szegénységből. Óh, milyen romantikus... vagy talán mégsem. Sok befutott külföldi sztár, többek között Nicki Minaj, Celine Dion, Halle Berry, Jim Carrey és Eminem is mesélt már arról, milyen tapasztalataik voltak a szegénységgel kapcsolatban, mielőtt híresek és gazdagok lettek. De nem kell külföldre menni: itthoni sztárok, mint Oláh Gergő, Bagi Iván, a Tóth testvérek és Oláh Ibolya sikertörténetét is ismerhetjük. A többségi társadalom szereti ezeket a sztorikat, mert a végső üzenetük az: nem rendszerszintű problémáról van szó, hiszen senki előtt nincs lehetetlen, bárki a csúcsra törhet a mélyszegénységből, csak akarni kell. A szegényeket gyakran okolják szegénységükért, pedig ez nem egy egyéni döntés vagy kizárólagosan egyéni felelősség. Nem önszántukból, jókedvükből maradnak szegények az emberek. Az effajta áldozathibáztatás és felelősséghárítás figyelmen kívül hagyja a külső tényezőket, a segítség és támogatás hiányát, ami nagymértékben jelen volt azoknál, akiknél mégis bejött az élet. A sikersztorikkal ellentétben a szegények többsége egy láthatatlan, vagy csak médiából, távolról ismert csoport marad, akiknek maximum karácsonykor adományoznak az emberek empátia címen. Igen, ez több, mint a semmi, viszont mégis csak egyszeri tűzoltás, nem pedig hosszútávú megoldás.

Hamupipőkéhez visszatérve: nem vitatható el, hogy a szegénység a nőket arányaiban durvábban sújtja. A mai nőknek szorgalmas és kemény munkájuk után a nemek közötti bérkülönbséggel, a sztereotíp nemi szerepekkel és a magyar társadalom konzervatív szemléletű politikájával is meg kell birkóznia. Mindeközben a nők korlátozottan férnek hozzá a minőségi oktatáshoz vagy jól fizető álláshoz. Ráadásul a különböző családtámogatási programok (ami minimum a közép- vagy felső réteghez ér el) is visszaszorítaná a nőket a háztartási munkába, amiért persze nem jár fizetés. A nők közül is a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak az egyedül élő idős nők, a gyereküket egyedül nevelő és a vidéken élő nők. A nők átlagosan magasabb életkort érnek meg, az egyedül élő idős nők általában alacsony nyugdíjjal rendelkeznek, és nagyon kevés szociális védőháló áll rendelkezésükre. A szegénységnél a területi különbségek is nagy mértékben kiütköznek, hiszen vidéken sokkal limitáltabb a hozzáférés szinte mindenhez, legyen az megfelelő orvosi ellátás, jó minőségű oktatás, tömegközlekedés, munkalehetőség vagy élelmiszer. Egy vidéken élő munkanélküli nőt vagy egy tartósan beteg roma nyugdíjas nőt többszörösen sújtja az elszegényesedés kockázata.

forrás: Getty Images

Mint a templom egere

Számos, a társadalomból jövő elvárás és előítélet kering a szegénység körül. Sokszor teljesen hibásan a szegénységet a lustaság, felelőtlenség és a költségek helytelen kezelése eredményeként jegyzik és szégyenérzetet társítanak mellé. A szegények megszégyenítése egy olyan eszköz, aminek a célja az elhallgattatás, a gazdagok moralizálása és az erőforrásokért folytatott versenyben való hely biztosítása. Él egy nagyon torz elképzelés, miszerint minden gazdag ember keményen megdolgozott azért, hogy sikeres legyen, és ha a szegények keményen dolgoznának, nekik is sikerülne. De a kemény munka nem egyenlő a gazdagsággal. A kapitalizmusban az alsó, a munkásosztály az, aki elvégzi az összes rosszul fizetett, szörnyen nehéz és kemény munkát. Valójában, ahogy a szegény emberek, úgy a gazdag emberek is beleszületnek a helyzetükbe és leginkább örökölik a vagyonukat.

A szegénység nem csak társadalmi probléma. Amíg a szegények igyekeznek pénzügyi stabilitást elérni, addig a gazdagok hatalomirányításra, az erőforrásaik megtartására és gyarapítására töreksznek. A gazdasági egyenlőtlenség mindenki számára problémás, hiszen minél nagyobb a jövedelemkülönbség a társadalom leggazdagabbjai és legszegényebbjei között, annál nagyobb a társadalmi osztályok közötti szakadék és az esély a lecsúszásra.

Itt a piros, hol a piros?

Vannak lányok, nők, akik számára lutri az alapvető női intim higiénés termékek, a tampon és az egészségügyi betét beszerzése is. A menstruációs szegénység becslések szerint 500 millió embert érint világszerte, ez Magyarországon a nők arányának tíz és harminc százalékát teszi ki. Egy átlagos nő minimum 2000 forintot költ higiéniai termékekre egy hónapban. Ez egy középosztálybeli nő számára nem tűnhet soknak, de egy mélyszegénységben élő nőnek igenis az. Bár már vannak alternatív, újra felhasználható megoldások, mint az intimkehely vagy a mosható menstruációs bugyi, ezeknek az eszközöknek a speciális használati és kezelési igényei nem segítik elő a higiénés szükségletek csökkentését, illetve az információhiány miatt ezek a lehetőségek el sem jutnak a rászoruló lányokhoz, nőkhöz. A menstruációs szegénység következménye az iskolából vagy a munkából való kimaradás, különböző lelki és mentális problémák, szégyenérzet és kirekesztettség, ezek pedig tovább nehezítik a nők helyzetét. A menstruációs szegénységre megoldásként több országban (egész pontosan: Kenyában, Írországban, Ausztráliában, Kanadában, Indiában) eltörölték vagy csökkentették a női higiéniás termékek általános forgalmi adóját. Ami pedig még ennél is jobb, a világon elsőként, Skóciában ingyenessé tették a menstruációs termékeket. Hát, csajok, Magyarországra ez a trend is késve érkezik! Magyarországon huszonhét százalék áfa van minden higiéniai terméken. Voltak törekvések törvénymódosításra, de leszavazták a javaslatot. Persze úgy nem volt nehéz, hogy az Unióhoz képest Magyarországon a legkisebb a képviselőnők aránya az országgyűlésben. Ezt is jól eldöntötték helyettünk a férfiak. Férfiak, akiknek valószínűleg fogalma sincs arról, mennyi pénzbe kerül egy doboz tampon.

forrás: Photo by Alexander Sergienko on Unsplash

Ami jó hír, hogy itthon is egyre több jól működő civil kezdeményezés született. A #nemluxustáska higiénés eszközöket gyűjt rászoruló nők számára, a Magyar Vöröskereszt a Lányból nővé elnevezésű programja keretében nyújt felvilágosítást és higiénés termékeket, a FoodNotBombs pedig Budapesten a hajléktalan és a mélyszegénységben élő lányoknak, nőknek segít.

Dobjuk össze, amink van!

Az itthoni sztárokról ritkábban mondható el, hogy különböző társadalmi problémákra hívnák fel a figyelmet, vagy hogy adakoznának (tisztelet a kivételnek!), a külföldi hírességek esetében jóval több az aktivitás ezen a téren. Oprah Winfrey, Letitia Wright és Meryl Streep is a több mint 140 aláíró közé tartozik, akik a ONE nemzetközi jótékonysági szervezet által vezetett nyílt levélben követelik a globális vezetőktől, hogy minden lányt segítsen az oktatásban, és hogy a vezetők erejükkel hajtsanak végre „történelmi változásokat” a nők számára. A levélben így fogalmaznak:

„Sehol a világon nincs olyan hely, ahol a nőknek ugyanolyan lehetőségeik lennének, mint a férfiaknak, de a nemek közötti szakadék nagyobb a szegénységben élő nők esetében. A szegénység szexista. Nem nézzük tétlenül, amíg a legszegényebb nőket figyelmen kívül hagyják.”

A nők és a férfiak nem egyformák, de nem kérdés, hogy ugyanolyan hozzáféréssel, elismeréssel és lehetőségekkel kell rendelkeznünk az életben. A nők egyenlősége nem jelent kevesebb esélyt vagy elismerést a férfiak számára. Kulcsfontosságú azonban beismerni, hogy a nők még mindig nem részesülnek egyenértékű jogokban és bánásmódban, ezért többszörösen ki vannak téve a szegénységnek és más társadalmi problémáknak. Az egyenlőségért folytatott küzdelem nemcsak a nők kötelessége, hanem a férfiakkal közös harcnak kell legyen, partnerként. A szegénység enyhítése, az emberek életszínvonalának támogatása és növelése azonban végső soron a vezetők, a kormány és döntéshozók felelőssége. Ezt az egyenlőtlenségek felszámolásával, az alapvető emberi jogok biztosításával, munkalehetőségek teremtésével, a korrupció megszüntetésével, igazságos adóztatással, a szociális jóléti előnyök biztosításával és javításával, megfelelő oktatási és egészségügyi ellátással és hozzáféréssel lehet elérni. Csak reménykedhetünk, hogy ezek a kifejezések nem válnak az elkövetkezendő években üres fogalmakká.

Ez a cikk a JOY magazinban jelent meg.

Ha olvasnál még a nőkről, például arról, milyen szépségideálokkal mentek szembe az utóbbi években, akkor katt a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Ha szívesen olvasnál magyar sztárcsajokról is, akkor ezt se hagyd ki:

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!