Ha egy nő melltartó nélkül megy ki az utcára, ne csodálkozzon, ha ajánlatot kap? 2025-ben még mindig elfogadott az áldozathibáztatás?

Ezek a vélemények több szempontból is problémásak. Egyrészt, mert az ilyen kijelentésekkel a női testre továbbra is nyilvános tulajdonként tekintenek, másrészt mert újra és újra legitimálja az áldozathibáztatás logikáját, amelytől elvileg már rég meg kellett volna szabadulnunk.

A mondat mögötti üzenet régi ismerős: ha egy nő „kihívóan” öltözik, akkor ne lepődjön meg, ha megszólítják, megbámulják, esetleg zaklatják. A hangsúly nem a viselkedésen van, hanem a ruhán – és ez a gondolkodásmód az, ami évtizedek óta a nők vállára teszi a felelősséget olyasmiért, amit nem ők követtek el.

forrás: gettyimages

De kezdjük az alapoktól: attól, hogy valaki melltartó nélkül megy ki az utcára, még nem követ el semmi olyat, ami „provokatív” lenne. Ez egy ruhadarab. Egyéni döntés. Lehet kényelmi ok, lehet divat, lehet önazonosság – és lehet, hogy egyszerűen csak nem érzi szükségét. Az ebből levont következtetés, miszerint ez figyelemfelkeltő szándék, nem más, mint projekció. Az, hogy valaki mit gondol arról, hogy egy másik ember hogyan néz ki – az róla szól, nem arról, akire néz.

És itt jön a lényeg: a viselkedésünket nem mások külseje kellene, hogy irányítsa. Nem azért vagyunk felelősek, hogy mit gondolunk valakiről egy pillantás alapján – hanem azért, hogy mit teszünk ezzel a gondolattal. Tiszteletben tartjuk a másik határait? Vagy jogosnak érezzük, hogy megszólítsuk, minősítsük, „ajánlatot tegyünk”, pusztán azért, mert valami „bátor” vagy „más, mint a megszokott”?

Az, hogy 2025-ben még mindig erről kell beszélni, egy szomorú tükör. Mert miközben a társadalom egy része előre lépett a nemi egyenlőség, a testpozitivitás és az emberi méltóság terén, addig mások még mindig ott tartanak, hogy a női test közszemlére tett eszköz, amire automatikusan válaszolni kell. Pedig a test nem üzenet, nem kérdés, és nem hívás – egyszerűen csak a létezésünk tere.

Az áldozathibáztatás ma is jelen van, csak sokszor burkoltabban. Az ilyen kijelentések – még ha ártalmatlannak is tűnnek – megerősítik azt a mintát, hogy a női viselkedést mindig mások reakcióin keresztül kell mérni. Mintha nem lehetne egyszerűen csak lenni, melltartóval vagy anélkül, anélkül, hogy valaki azt gondolná: „ez most rólam szól”.

Ideje lenne felnőni ahhoz a gondolathoz, hogy a tisztelet nem valaki öltözködésén, hanem a saját hozzáállásunkon múlik. És ha ezt nem értjük meg, akkor a hiba nem a ruhában van...

Sajnos az áldozathibáztatás a sztárok körében sem ritka!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!