A meglepő ok, amiért nem létezik magyar macskafajta

Ha hungarikumokról beszélünk, rögtön eszünkbe jut a gulyásleves, a pirospaprika, a magyar népmesék, a szépséges Zsolnay porcelánok, na és persze a magyar kutyafajták. A puli, a pumi, a komondor és még sorolhatnánk (mert bőven akad!) mind olyanok, amelyek közel állnak a szívünkhöz, szeretjük őket, és persze ezer közül is felismerjük őket. Nem véletlen, hogy egyébként már külföldön is többen választják őket!

De ha macskafajtákról beszélünk, egyetlen egyet sem tudnánk mondani, ami magyar. Még ha nem is mozogsz otthonosan a cicák világában, azért a jellegzetes fajtákat biztosan kiszúrod, de magyart nem tudnál kiemelni. Mert nincs is. Hogy miért nem? A válasz meglepőbb, mint gondolnád.

forrás: Koen Eijkelenboom on Unsplash

A kutyákat évszázadokon át tudatosan tenyésztették különböző feladatokra – őrzésre, terelésre, vadászatra. A macskák viszont teljesen más "karriert" futottak be: ők inkább szabadon éltek az emberek mellett, és főleg rágcsálóvadászként voltak jelen a háztartásokban. Nem volt szükség arra, hogy kinézet vagy viselkedés alapján szelektálják őket, így a célzott tenyésztés is elmaradt.

Ráadásul a macskafajták többsége viszonylag "modern találmány": sok ma ismert fajta csak az elmúlt 100–150 évben alakult ki, főleg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol már divattá vált az egzotikus külsejű cicák tenyésztése. Magyarországon ez a tendencia később jelent meg, és nem alakult ki olyan stabil, nemzetközileg elismert vonal, ami külön fajtaként fennmaradt volna.

Szóval nem arról van szó, hogy ne lennének gyönyörű magyar cicák – csak épp nem "papíron". A legtöbb itthoni macska egyszerűen házimacska vagy keverék, ami egyébként sokszor kifejezetten ellenállóbb és egészségesebb is.

És ki tudja? Lehet, hogy a jövőben még megszületik az első hivatalos magyar macskafajta…

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!