Ismeretlen szám: középiskolai botrány - Az év legmegrázóbb dokumentumfilmje úgy lesokkol, csak percekig csak nézel magad elé

Az Ismeretlen szám: középiskolai botrány nálam ez utóbbi kategóriába került. Nem készítettem fel magam arra, ami következik, amikor elindítottam a Netflixen, de pár perc után már éreztem, hogy itt valami olyan történet bontakozik ki, amihez kevés lesz a távolságtartó nézői attitűd. A dokumentumfilm egy középiskolás lány, Lauryn történetét meséli el, akinek mindennapjait egyetlen üzenet borítja fel. Majd még egy. És még több száz... Ismeretlen számról érkező, fenyegető SMS-ek és online üzenetek kezdik ellepni őt és a barátját. Először talán lehetne legyinteni, hogy csak valami rossz vicc, egy unatkozó diák. De ahogy telnek a napok és hetek, a zaklatás egyre intenzívebb, egyre nyomasztóbb lesz, és lassan teljesen átszövi a két fiatal életét.

A legfélelmetesebb ebben az, hogy bármelyikünk számára ismerős lehet. Mindannyian kaptunk már furcsa üzeneteket, mind éreztük, hogy az online térben mennyire védtelenek tudunk lenni. Az a gondolat, hogy nem tudod, ki áll a zaklatás mögött, bénító. A gyerekek életében pedig ez a bizonytalanság hatványozottan pusztító: hogyan magyarázod el, hogy nincs menekvés, ha a telefonod is ellened fordul?

forrás: Netflix

A film súlyos fordulatot vesz, amikor a nyomozás során kiderül, hogy a zaklató nem egy idegen, nem egy osztálytárs, nem valami kívülről jövő gonosz volt, hanem Lauryn saját édesanyja, Kendra Licari. Ez az a pont, ahol én is szó szerint ledermedtem. Belegondolni is nehéz, milyen árulás ez. Egy anya, akinek a legnagyobb biztonságot kellene nyújtania, hónapokon át manipulálja, fenyegeti, rettegésben tartja a saját lányát és annak barátját. Ez már nem pusztán zaklatás, hanem a bizalom legmélyebb megsértése. A film ebben a pillanatban teljesen más síkra emelkedik: túlmutat az internetes bántalmazás témáján, és arról kezd szólni, hogy milyen mély sebeket ejthet a legszorosabb emberi kapcsolat, ha eltorzul.

Én őszintén szólva percekig nem tudtam továbblépni ezen a jeleneten. Csak ültem, és azon gondolkodtam, hogyan lehet ezt feldolgozni? Hogyan tudja egy gyerek valaha újra elhinni, hogy van biztonság, hogy van szeretet, ha épp az árulja el, akitől a legtöbbet várná? És közben persze ott motoszkált bennem a saját életem is, az, hogy mennyire természetesnek vesszük a család biztonságát. Hogy az otthon az otthon, a szülő a szülő, akiben vakon bízunk. És mennyire ijesztő belegondolni, hogy ez nem mindenkinek adatik meg.

A dokumentumfilm nem akar mindenáron magyarázni vagy kommentálni. Sokszor egyszerűen hagyja, hogy a kamera előtt megszólalók elhallgassanak. Ezek a hosszúra nyúló szünetek, a lesütött szemek, a megtört hangok sokkal többet mondanak, mint bármilyen narráció. A fájdalom látszik az arcokon, és persze ez az, ami a leginkább a bőröm alá kúszott.

Nekem ez a film elsősorban a felelősségről szólt. Persze nemcsak a szülői vagy tanári felelősségről, hanem ráébresztett arra is, hogy az online zaklatás ma már nem külön világ, hiszen a digitális tér az élet része. Nincs olyan, hogy az csak az interneten történik. A telefon hazakísér, a laptop ott van az ágyad mellett, a félelem pedig velünk jön mindenhová. Ezért különösen fontos, hogy ne vegyük félvállról.

Ha szereted a dokumentumfilmeket és sorozatokat, akkor mutatunk néhány zseniális alkotást a Netflix kínálatában!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!