Sydney Sweeney filmje, az Imádlak utálni bebizonyította, rajongunk az ellenségekből szerelmesek sztorikért: De miért?

Január 18-án debütált Magyarországon Sydney Sweeney és Glen Powell romkomja, az Imádlak utálni (Anyone but You), amire már a premiert követő hétvégén közel 60 ezer néző váltott jegyet, így ez lett a legnézettebb film a hazai mozikban. Az ellenségekből szerelmesekké váló páros sztorija persze nemcsak nálunk népszerű, hanem világszerte tarol és már több mint 100 millió dolláros bevételt hozott a jegypénztárakban. Az alkotók ráadásul duplán örülhetnek a számoknak, hiszen ezzel rekordot döntöttek a műfajban: a Bridget Jones babát vár volt az utolsó romantikus vígjáték, ami hasonló kasszasikernek számított a mozikban, és 2016 óta egyetlen romkom sem tudta letaszítani a Renée Zellweger főszereplésével készült trilógia harmadik részét a trónjáról… egészen mostanáig!

Új év, új esély a romkomoknak?

Na persze túlzás lenne azt állítani, hogy ezzel Sydney Sweeney a műfaj új királynőjévé vált volna, az viszont máris kétségtelen, hogy az Imádlak utálni lehet az a film, melynek hatására végre megint több romantikus vígjátékkal találkozhatunk a szélesvásznon – mivel ezek az utóbbi években feltűnően háttérbe szorultak a mozikínálatban, amiben a szuperhős-sztorik berobbanásának is óriási szerepe volt „Mindig is rajongtam a filmekért, és butaságnak tartom, ha a színészek lekicsinyelnek bizonyos műfajokat” – jelentette ki Glen Powell, aki nem ért egyet azzal, ha lenézik a romkomokat, mert ezek az alkotások önfeledt szórakozást, örömöt adhatnak a nézőknek.

Glennek amúgy az Imádlak utálni másik szereplője, az Álljon meg a nászmenet! című filmmel híressé vált Dermot Mulroney változtatta meg a véleményét a romantikus vígjátékokkal kapcsolatban. „Azt mondta nekem, ne szégyelljem, hogy férfiként egy romkomban játszok. Nincs szebb dolog, mint ha a szeretetet, a szerelmet ’képviselhetem’ a vásznon. A tanácsa miatt egészen másképpen tekintettem erre az élményre” – vallotta be. De azt is jól tudja, hogy a romantikus vígjátékok az elmúlt évtizedben főként már csak a streamingplatformokon kaptak helyet, ő azonban szeretné visszahódítani velük a mozikat, és nagyon úgy tűnik, a küldetése máris sikerrel jár(hat).

forrás: InterCom

Az Imádlak utálni című romkom január 18-án debütált a magyar mozikban Sydney Sweeney és Glen Powell főszereplésével.

Imádjuk, ha utálják egymást?

És hogy miért éppen az Imádlak utálni lehet a romkomok megmentője, azaz szuperhőse? A válasz a történetben (és nem, nem Glen Powell talán kicsit indokolatlanul sokszor mutogatott felsőtestében) rejlik: a sztori alapja ugyanis az „enemies to lovers”, vagyis az ellenségekből szerelmesek-trope, ami olyan filmeket és sorozatokat tett már közkedveltté, mint a Büszkeség és balítélet, a 10 dolog, amit utálok benned, a Nász-ajánlat, A csúf igazság, vagy a Gyűlölök és szeretek. De nem szabad elfelejtkezni a Netflix rekordnézettségű sorozatáról, A Bridgerton család második évadjáról sem, aminek az egyik legnépszerűbb jelenete éppen az volt, mikor Anthony (Jonathan Bailey) bevallotta Kate-nek (Simone Ashley), hogy a nő egyszerre „a létezése csapása és a vágyainak tárgya is” és sokan rajonganak a 2023 nyarától streamelhető a Vörös, fehér és királykék című regényadaptációért is, melyben szintén az utálat az alapállapot a főhősök között. Úgy tűnik, imádjuk, ha utálják egymást a romantikus történetek főhősei – persze csak kezdetben. Nincs ez másképp Sydney Sweeney és Glen Powell romkomjában sem: miután Bea és Ben megismerkednek egy kávézóban, együtt töltik az estét, és bár akkor jól érzik magukat együtt, egy félreértés miatt megharagudnak a másikra és nem is találkoznak többet, egészen addig, míg Bea testvére Halle (Hadley Robinson) el nem kezd randizni Ben haverjának a tesójával, Claudiával (Alexandra Shipp), akivel el is jegyzik egymást.

forrás: InterCom

Sokan azt hitték, Sydney Sweeney és Glen Powell egymásra találtak a forgatások alatt, mert tagadhatatlanul működik közöttük a kémia.

És boldogan veszekedtek, míg egymásba nem szerettek…

Az esküvőre természetesen Bea és Ben is meghívást kap Sydney-be, és mivel a veszekedéseik (továbbá a váratlanul felbukkanó exeik) már komolyan veszélybe sodorják a pár Nagy Napját, Bea és Ben kénytelenek lesznek békét kötni – igaz, csak eljátsszák azt a szeretteik kedvéért. A sztori tehát követi a már jól bevált receptet: adott két ember, akik ki nem állhatják a másikat (mondjuk a kémiájuk nyilván tagadhatatlan, Sydney és Glen esetében például olyannyira, hogy sokan azt pletykálták, összejöttek a forgatások alatt), mégis kénytelenek elviselni egymást egy közös cél érdekében, ezért idővel elkezdik jobban megismerni a korábban utált személyt, bizalmat szavaznak neki, megnyílnak előtte és felfedezik azt az oldalát, amit nemcsak kedvelni, hanem szeretni is tudnának.

És ami talán a legfontosabb: közben nemcsak „párként”, hanem egyénileg is jellemfejlődésen mennek keresztül. Mi pedig imádjuk nézni, ahogyan a gyűlöletük lassan átalakul szerelemmé. Miért? Azért, mert tulajdonképpen mindannyian arra vágyunk, hogy valaki a hibáinkkal együtt szeressen minket – tudod, ahogyan Mark Darcy Bridget Jonest, akikre kicsit úgyszintén igaz a már említett trope. Ezek a habkönnyű történetek megerősíthetik a reményt bennünk azzal kapcsolatban, hogy a szerelem valóban felülírhatja a konfliktusokat: nem számít, milyen nézeteltérések akadnak a szereplők között, képesek megoldani azokat és a happy end akkor sem kizárt, ha valakivel rosszul indul a viszonyunk. Ja, és bónuszképpen az ellenségekből szerelmesek-sztorikban az érzelmek intenzitása drámai feszültséget kelt, ami számtalan jó poén forrása lehet (mint az Imádlak utálni filmben is). sőt, végül az áhított katarzis sem marad el. Hogy életszerűek ezek a romkomok? Talán nem, de sokszor nem éppen azért akarunk filmet nézni, hogy egy kicsit kiszakadhassunk a valóságból? Mondjuk Sydney-be, egy esküvőre.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!