Működhet a szünet a kapcsolatban? 7 ember elmondta tapasztalatát

A vőlegényemmel 6 hónapot töltöttünk külön. Sok tekintetben segített ez, sokban pedig nem. A végén mindketten hiányoztunk egymásnak, és úgy döntöttünk, hogy kibékülünk. Néha úgy érzem, jobb lett volna, ha sosem tartunk szünetet... Mindketten csináltunk ugyanis olyat, ami konfliktusokat okozott (például ismerkedtünk másokkal, ő le is feküdt valakivel), ezt nehéz volt elfogadni. De ugyanakkor ha nem szakítunk, talán sosem jövünk rá arra, hogy mit veszíthetünk, és az már visszafordíthatatlan lett volna.

Szinte nem telt el úgy nap, hogy ne veszekedtünk volna, egy durvább vita után pedig úgy döntöttünk, egy időre külön költözünk. Az első hét után jöttem rá, hogy egyszerűen nem vagyok boldog a pasim mellett, de féltem egyedül lenni. Miután viszont rájöttem, hogy az egyedüllét is jobb, mint az állandó viták, megmondtam neki, hogy szakítsunk. Ma már valaki mással vagyok együtt, és hálás vagyok azért, hogy akkor szünetet tartottunk.

A barátnőmmel egy ideje már megromlott a kapcsolatunk, alig beszélgettünk, szexuális életünk se volt már, ezért megegyeztünk, hogy szünetet tartunk. De bevallom, részben azért is akartam annyira külön válni egy időre, mert közben megismertem valakit, akihez nagyon vonzódtam. Ezek után már nem is békültünk ki, de nem bánom, mert ma már biztos vagyok abban, hogy nem illettünk igazán össze.

Hosszútávon jót tett, de akkoriban nagyon szenvedtem miatta. A pasim ugyanis kitalálta, hogy nem áll készen egy igazán komoly kapcsolatra, mert még nem élte ki magát, és ismerkedni akar. Szakítottunk, ő pedig randizgatni kezdett, majd egy hónappal később már ismét az ajtóm előtt állt, mert rájött, hogy engem szeret. Persze nem hittem neki. Azonban hetekig kitartóan ostromolt, én pedig adtam neki egy új esélyt. Ma már házasok vagyunk!

A barátnőmmel másfél év után szakítottunk, mert teljesen más dolgokat akartunk az élettől. Ezek után évek teltek el, mire újra összefutottunk egy buliban, akkor viszont nagyon egymásra hangolódtunk. Az évek során mindketten változtunk, és ez segített abban, hogy újra összejöjjünk. Nem bánom, hogy egy időre külön váltunk egymástól!

A második évfordulónk előtt szünetet tartottunk a barátommal, mert azt mondta, már nem szerelmes, és gondolkodni akar. Pár héttel később szinte könyörgött, hogy adjak még egy esélyt, én megtettem. Egy hónap múlva megint szakított, úgyhogy részemről a szünet csak egy felesleges időhúzás volt.

Annyit tudok mondani, hogy lehet valakinek újra bejön a "töltött káposzta" felmelegítése, lehet sokaknak sikerül, de nekünk többszöri próbálkozás után sem. A régi sebek, sérelmek mindig felszínre törnek, vagy előjönnek olyan tulajdonságok, szokások, amiből egy idő után elege van az embernek. Én nem vagyok az a 'másikat-igyekszem-megváltoztatni' típus, majd valaki olyannak szereti, amilyen.