Hiperszexualitás: tényleg létezik olyan, hogy túl sok szex?

Az Egyesült Államokban a legnépszerűbb szabadidős tevékenység a szabadban tett séta. Az amerikaiak több mint háromnegyede (82 százalék) szeret sétálni, de van, aki naponta, más hetente sétál – ahogy jólesik neki. De vajon lehetséges túl sokat sétálni? Igen a válasz, ha sérülést okoz, vagy megakadályozza azt, hogy a mindennapi feladatainkat, kötelességeinket elvégezzük. De ellenkező esetben nem létezik olyan, hogy túl sokat sétálunk – akkor sem, ha ez napi több órát jelent. Hasonló a helyzet a szexszel is, persze, azért némiképp árnyaltabb.

Heti 7 orgazmus már sok(k)?

Egyes szakemberek ragaszkodnak ahhoz, hogy az egészséges szexuális élethez hozzátartozik egy felső határ is, ami a mennyiséget illeti: heti 6 orgazmus az, ami szerintük elfogadható, akár egyedül, akár partnerrel. Azt állítják, 6 hónapon keresztül heti 7 vagy több orgazmus már hiperszexualitásra utal. Ha viszont heti 7 vagy több orgazmus hiperszexualitást jelent, akkor valami nagyon nem stimmel sok-sok amerikaival – derül ki egy friss tanulmányból.

Több egyetem pszichológusai online kérdőív formájában kérdeztek 1452 amerikai felnőttet, nőket, férfiakat vegyesen a szexualitásukról. A kérdőív a szexualitás számos aspektusát vizsgálta, beleértve az orgazmus gyakoriságát is. Majdnem minden ötödik válaszadó (18 százalék) 7 vagy több orgazmusról számolt be hetente (férfiak 26 százaléka, nők 10 százaléka). A szinglik több orgazmust értek el, de a résztvevők jelentős része heti 7-nél többet élt át a saját bevallása szerint.

Harc a hiperszexualitás körül

Az ipari forradalomig a köztudatban az élt, hogy a szex a gyereknemzés eszköze, nem pedig az örömszerzés forrása. A gyakoriságot is ennek rendelték alá, azaz nem volt gond, ha sokszor szexeltek a párok, ha a teherbeesés volt a cél. Később az is elfogadottá vált, ha a házasság erősítése céljából voltak sokat együtt a párok. De ha pusztán az élményszerzés volt a cél, az továbbra is elítélendőnek számított.

A hiperszexualitás mai fogalma 1983-ból származik, és Patrick Carnes pszichológus nevéhez fűződik. Amióta Carnes megalkotta a szexfüggőség kifejezést, nincs egyetértés a szakemberek körében. 1991-ben egy massachusettsi pszichiáter, Martin Kafka (MD) úgy határozta meg, hogy hetente 7 vagy több orgazmus legalább 6 egymást követő hónapon keresztül, amit jelentős hatással van az egyén életére. Kafka elmélete azonban nem szigorú kutatásokon alapul.

Több szakember is az mellett tette le a voksát, hogy a hiperszexualitást hivatalos betegségként tartsák nyilván, de csak csekély számú kutatást mutattak be, amely szerint önmagában a gyakori szex probléma. Eközben az ellentábor jelentős kutatásokat folytatott az irányban, hogy az, hogy mi számít soknak, változó, és önmagában a heti 7 vagy több orgazmus nem okoz mérhető szorongást.

Az Egészségügyi Világszervezet a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 2019-es kiadásában elismerte a „kényszeres szexuális viselkedési rendellenességet”, amely magában foglalja a „túlzott” szexet is - bizonyos körülmények között.

A szorongás mértéke a lényeg, nem a gyakoriság

Fontos, hogy felismerjük, hogy a szexualitása mindenkinek más. A szexualitásunk ugyanolyan egyedi, mint a DNS-ünk. Vannak, akik kevesebbet, vannak, akik többet szexelnek, vannak, akik naponta, mások hetente igénylik az együttléteket. Az, ami igazán számít, nem a gyakoriság, hanem a motiváció: ha valaki azért szexel, hogy elfedjen bizonyos problémákat, ha a szexet folyamatosan a feszültség enyhítésére, vagy az önbizalma növelésére használja, esetleg a kötődési problémái indikálják a gyakori együttléteket, párcseréket, akkor ott egyértelműen foglalkozni kell a gyökérproblémával. De magában a mennyiség nem mérvadó.

A szexfüggőség nem pusztán annyit jelent, hogy valaki sokat szexel. A hiperszexualitáshoz a rögeszmés szexuális gondolatok, a sorozatos egyéjszakás kalandok, a folyamatos félrelépések, és a prostituáltak rendszeres látogatása is hozzátartozik. De manapság, amikor a pornográfia csak egy kattintásra van, az első számú tünet a pornófüggőség lett. A hiperszexualitás tehát nem mérhető pusztán számokban, mindig a kontextust kell nézni ahhoz, hogy eldönthessük, egészséges-e a szexualitásunk, vagy sem.

Fogadjunk, hogy ezeket te sem tudtad!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!