„Gyűlölöm a munkámat, de nagyon jó a fizetésem! Fel kéne mondanom?”

„A karrierem legnagyobb része alkalmi munkákból állt, ami azt is jelentette, hogy a fizetésem mindig vacak volt, ráadásul semmilyen juttatást nem kaptam soha... Most viszont végre egy teljes munkaidős állásom van, ami hatalmas megkönnyebbülés számomra. Adminisztratív asszisztens vagyok egy kórházban, és összességében a munkámmal nem lenne problémám, a főnökömről viszont ezt már nem mondhatom el. Azt érzem, soha nem elég jó, amit csinálok, dicséretet vagy elismerést ugyanis soha nem kapok, még akkor se, ha proaktív vagyok és rendszeresen túlórázom... Ellenben, ha egy icipici hibát vétek, akkor a leszúrás már nem marad el, még akkor sem, ha mások erre sokkal jobban rászolgálnának. Úgy érzem, hogy nem tudom felállítani a saját határaimat, és nem tudom elmondani neki, ha valamivel nem értek egyet. Úgy érzem, hogy olyan dolgokban is döntéseket akar hozni, amiket simán rám is bízhatna, ettől viszont olyan érzésem van, mintha nem lennék elég jó.

Ez pedig még nem minden... A kollégáimmal sem a legjobb a viszonyom, úgy érzem magam, mintha a gimiben lennék, és a menő csajok nem akarnának befogadni. A dolgot nemrég meg akartam oldani, és három kolléganőmet is elhívtam ebédelni, de végül mindegyikük visszautasította a kérésemet, később pedig láttam, hogy együtt mentek el a büfébe enni... Úgy érzem, hogy a mentális egészségemet komoly csapás érte ezzel az egésszel, ezért úgy érzem, lehet, hogy fel kéne mondanom... A fizetésem viszont nagyon-nagyon jó, ezért nem tudom, mit tegyek... Maradjak a pénz miatt, vagy inkább mondjak fel azonnal?”

Minaa B. terapeuta, és a Owning Our Struggles: A Path to Healing and Finding Community in a Broken World című könyv szerzőjének válasza:

„Ez a kérdés sok önreflexiót igényel. Egyrészt a mentális egészséget a pénzért kockáztatni nem túl jó lépés. De a pénzügyi instabilitás is negatívan hat a jóllétre, így az azonnali felmondás sem biztos, hogy jó döntés.

Ahelyett, hogy az örökké maradás vagy az azonnali távozás végleteire szorítkoznál, készíts egy pro és kontra listát, amely segít felmérni, hogy mit nyerhetsz és mit veszíthetsz a jelenlegi pozícióddal. Kezdd a hátrányokkal! Minden egyes negatív pontnál kérdezd meg magadtól, hogy együtt tudsz-e ezzel élni még másfél évig? Attól függően, hogy mi szerepel a listádon, lehet, hogy rájössz, hogy meg tudsz birkózni vele, amíg nem találsz máshol egy jól fizető állást. Ha viszont túlságosan ijesztőnek érzed a listára leírtakat, akkor valószínűleg nem érdemes végigcsinálni.

Most pedig nézzük másik oldalról: Nagyszerű, hogy több pénzt keresel, mint valaha. de milyen egyéb előnyökkel jár még az állás? Olyan készségeket tanulsz, amelyeket a jövőben is hasznosíthatsz? A cég juttatásai tényleg nagyon jók? Minden pozitívumnál kérdezd meg magadtól, hogy vajon találsz-e ilyet máshol is. Ha a válasz igen, jelentkezz tovább a nyitott állásokra. Ez eltarthat egy ideig, de ha elég pozitívumot azonosítottál, megpróbálhatsz egy kicsit türelmesebb lenni.

Ha gyorsabb megkönnyebbülést szeretnéd elérni, tedd fel ezt a kérdést: Van valami, amit meg tudsz oldani azzal, hogy kiállsz magáért? Sokszor ezek a főnökök (akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint amiket felsoroltál) valamilyen belső konfliktussal küzdenek, például szorongással vagy bizonytalansággal. Hogy megbirkózzanak a rájuk nehezedő nyomással, a csapatukat piszkálják. Ez nem igazságos, és valóban rossz érzés, de ez inkább nekik, mint neked köszönhető - próbáld meg tehát nem magadra venni. Ha elbeszélgetsz vele a vezetési stílusáról, és arról, hogyan érzed magad tőle, az talán enyhítheti a stresszt.

Szervezz vele egy találkozót, és kezdd ezzel a mondanivalódat:

„Nagyra értékelem, hogy lehetőséget adtál nekem, de úgy érzem, hogy hiányzik a bizalom, ez pedig megnehezíti a munkafolyamatokat. Remélem, hogy van valami, amivel megoldhatjuk ezt, ami mindkettőnk számára megfelelő.”

Ezek a beszélgetések nem könnyűek, de ha nem beszélsz, nem fogja tudni, hogy megnehezíti a munkádat. Ha nem reagál, nos, akkor tudni fogod, hogy mire kell figyelned, amikor a következő állásinterjúdra készülsz. Megkérheted a leendő munkaadókat, hogy írják le a vezetői stílusukat, hogy lásd, összeilletek-e.

És végül az irodai klikkre: Sajnos ezzel a csoporttal nem tudsz kapcsolatot erőltetni. Úgy hangzik, mintha nagy erőfeszítéseket tettél volna, hogy megismerd őket, és ha ez még mindig megéri neked, talán adj nekik még egy esélyt. De ha ugyanezt a választ kapod, békélj meg azzal a ténnyel, hogy ezekkel az emberekkel csak felszínes beszélgetéseket fogsz folytatni - és ez így van rendjén. Ha elfogadod ezeket a kapcsolatokat olyannak, amilyenek, az hosszú távon megkönnyítheti az életedet... vagy legalábbis addig, amíg nem találsz egy jobb állást.”

De mi van, ha alulfizetett vagy a munkahelyeden? Katt, ha kíváncsi vagy, mit tehetsz!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!