"Rengeteg anyuka hazudik" - 8 dolog, amit nem is sejtettem, míg nem született gyerekem

Sokakra igaz, és rám is igaz volt: fantasztikusan jól tudtam gyereket nevelni, elméletben, mielőtt gyermekem született volna. Voltak elképzeléseim, elveim, mi az, amit én biztosan nem fogok úgy csinálni, mint XY (dehogynem...), nálunk aztán zéró képernyőidő lesz, mindent én főzök a hozzátáplálásnál, a baba a kiságyában fog aludni éjjel is, nappal is, egyébként jó alvó lesz... És így tovább. Kár, hogy ezeket a nagy elképzeléseimet nem írtam le valahova, mert most biztosan jót nevetnék magamon.

Mert a gyereknevelés, legyen szó akárhány éves gyerkőcről, nem egyszerű, és messze nem úgy van, mint ahogy azt elképzeljük szülés előtt. Arra meg aztán végképp nem hasonlít, amit a filmekben és sorozatokban látunk. A valóság nem könnyű, tényleg, soha ilyen nehéz dolgot még nem csináltam életemben, de mégis újra és újra belevágnék, mert mindeközben tele van olyan csodás pillanatokkal, amelyekre nem is számítottam. Most elárulom, mi volt az a 8 meglepő dolog, amit a szülés után tapasztaltam meg, és nem gondoltam volna, hogy ilyen van.

1. Vadidegenek szólítanak le az utcán, és mindenki azt akarja tudni, "szopizik-e a baba"

Nem hittem volna, de konkrétan mindenki, de tényleg mindenki tudni akarja majd, hogy anyatejes-e a baba. Vadidegenek, akikkel azóta sem találkoztam, szólítottak le és már kiabáltak messziről, hogy "hadd nézzem meg a babát, jól szopizik?" Volt, hogy a férjem távoli ismerőse, egy 50-es pasas megállt kocsival, hogy ugyan hadd lássa már az újszülöttet, és még ki sem szállt a kocsiból, már kiabálva kérdezte, hogy ügyesen szopizik-e, mert az anyatej a minden! Az én gyermekem tápszert is kapott, de nem volt kedvem ebbe belemenni, elég hamar megtanultam, hogy a legjobb válasz erre szimplán csak annyi, hogy "igen."

2. Rengeteg anyuka hazudik...

...a gyermeke alvását illetően. És nem értem, hogy miért. Emlékszem, amikor a kisfiam éjjel-nappal nem aludt, csak keveseket, csak velem akart, vagy még úgy sem, mert kólikás volt, azt éreztem, hogy a világon mindenkinek a gyermeke átalussza az éjszakát, csak az enyém nem. Mert akiről csak olvastam a Facebookon és akivel csak beszéltem, mind azt mondta, hogy persze, alszik a gyereke. Aztán csak akkor jöttem rá, milyen sokan ferdítenek az igazságon, amikor egy közös ismerős mesélte, hogy "ááá, éjjel-nappal egybefolyik nekik, a gyerek szinte sosem alszik", és nem értettem, ezt miért nem mondta el nekem. Azóta sokat olvastam a témában, és egyszerűen ez van: sok anyuka hazudik a gyermeke alvásáról. Kész.

forrás: Minnie Zhou on Unsplash

3. Az "átalussza az éjszakát" mindenkinek mást jelent

Nekem, mielőtt megszületett a gyermekem, azt jelentette, hogy leteszik aludni este a babát és reggel kel fel először. Ez tévhit. Minden anyukának mást jelent ez a fogalom. Az egyik barátnőm gyermeke "átalussza az éjszakát, csak enni kel fel 3 óránként." A másik ismerősöm gyermeke "átalussza az éjszakát, csak közben végig komfortszopizik, az anyukáján fekszik, együtt alszanak." Az én kisfiam is átalussza az éjszakát, igaz, ő többször mikroébred, de visszaadom a cumiját és nem eszik éjjel. Szóval ne érezd rosszul magad, hogy körülötted mindenkinek a gyermeke "átalussza az éjszakát", csak a tiéd nem, mert valójában a legtöbb embernek klasszikus értelemben véve nem alussza át az éjszakát a gyereke még nagyon sokáig.

4. Voltak elveim, mind dugába dőlt

Azt gondoltam, az elveket nem olyan nehéz tartani. Kijelentettem például, hogy van babaszoba, a gyermekem majd ott fog aludni, hiszen az az ő kis birodalma, a hálószoba pedig maradjon meg a szülőknek. Aztán hazajöttünk a kórházból, ő nem aludt semmit, én sem, és nagyon gyorsan költözött be hozzánk. Sőt, aludtunk egy ágyban is, pedig ha valamit, akkor ezt aztán már a legelején kijelentettem, hogy nem csinálom. (Egyébként meg is szerettem az együttalvást.) Nagy igazság, hogy vannak elveink, aztán születik egy gyerekünk, és ezek az elvek repülnek is ki az ablakon az esetek többségében - tisztelet a kivételnek. Viszont ő írja meg nekem, mi a titka!

5. Alig várod, hogy kicsit egyedül lehess, aztán meg nem tudod elengedni magad

Van ez az úgynevezett mom guilt, amit nem értettem, mert mielőtt gyermekem született volna, azt gondoltam, butaság egy anyukának azért bűntudatot éreznie, mert magával is foglalkozik. Nekem ilyen nem lesz. Hát igen, aztán mégis megjelent nálam is. Mert miközben nagy szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk és úgy vegyünk egy fürdőt, hogy nem gyereksírás van a háttérben, közben nehéz igazán fellélegezni, ha más vigyáz a babánkra, még ha tudjuk, hogy biztonságban van. Én mindig a telómat nézem és várom a fotókat a nagyszülőktől, pedig 1 év után már tudom, hogy náluk aztán a legjobb kezekben van. És mégis. Egyszer csak elmúlik, nem igaz?

6. Mérges leszel a férjedre

Tudtad, hogy teljesen természetes jelenség, hogy a szülés utáni hetekben elkezdesz mérges lenni a férjedre? Még ha nem is csinált semmit, egyszerűen haragszol rá. Mert nem ő kel szoptatni éjszaka három óránként (és a három óránként már jónak számít), tud aludni, és mivel hormonális vihar dúl a lelkedben, valamiért ő lesz az, akin ezt levezeted. Nem ismertem ezt a jelenséget, de ha valaki mondta volna nekem a szülés előtt, tuti, hogy azt mondom, nálam ilyen nem lesz. Aztán mégis. Természetes jelenség egy ideig, és elmúlik, kitartás!

forrás: Alex Pasarelu on Unsplash

7. A gyermeked a mindened lesz

De tényleg! Az iránta érzett szeretet mindennél fontosabbá válik, és rendben van, hogy az elején kicsit hiányzik a korábbi életed szabadsága, de akkor sem cserélnéd el a mostanit semmiért. Ő válik a mindeneddé, annyira szereted, mint még senkit soha, és büszkén mutogatod róla a képeket a barátoknak, családtagoknak. Neked ő a legszebb, legügyesebb, aki egészen új értelmet ad az életednek. Hihetetlen, mennyire természetes lesz, hogy ő van, és nem is érted, előtte hogy létezhettél nélküle.

8. Nem leszel többé ugyanaz az ember

Egyszer láttam egy videót, amiben egy anyuka mesélte, hogy a gyermeke születésével egy teljesen új személy lépett be az életébe. Ez nem a babája volt, hanem ő, mert többé nem az volt, mint a szülés előtt. És ez mennyire igaz! Rengeteg változáson mész keresztül, és ez nem rossz dolog, időbe telik, érezhetsz identitászavart, de végül megtalálod önmagad. Van, akinek rögtön sikerül, van, akinek egy év után sem, mert mindenki más. Adj magadnak időt!

Ezt olvastad már?

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!