"A férjem naponta szexelne, nekem havi 2 is elég - Így sikerült közös nevezőre jutnunk"

Amikor elkezdődik egy párkapcsolat, a rózsaszín ködtől nem látunk tisztán és minden egyes percet a másikkal akarunk tölteni, valószínűleg szexből sincs hiány. Ilyenkor mindenkinek nagyobb a libidója, meg akarjuk ismerni a másik testének minden pontját, és a hétköznapok stressze, a mókuskerék és a megannyi teendő háttérbe szorul. Csakhogy természetes folyamat, hogy ez átalakul, egy idő után csillapodnak a kedélyek, és a szex nem napi kettő lesz, hanem a két fél közös megegyezésén alapulva lecsökken. De mi van akkor, ha ez nem ugyanazt jelenti egy nőnek és egy férfinak? Mi lesz, ha egy pasi szinte minden nap összebújna a párjával, míg a másik félnek havi egy-két alkalom is elég lenne? A „közös nevező” megtalálása sokszor nem klasszikus értelemben vett kompromisszumot jelent, hanem inkább kommunikációt, kreativitást és kölcsönös tiszteletet.

Erről mesélt nekünk Rita (aki saját és párja nevének megváltoztatását kérte). Férjével, Bencével már nyolc éve egy párt alkotnak, és bár eleinte majdnem minden nap jutott idejük a szexre, az évek során ez egyre ritkult. Akkor változott meg igazán, amikor megszületett gyermekük, majd meg kellett találniuk a tökéletes átmenetet a gyereknevelés, a takarítás, munkába való visszatérés és az énidő között. Ebben a történetben valahogy a szex egyre kevésbé lett fontos Ritának, míg Bence étvágya semmit sem csökkent. Sőt, minél ritkábban tudtak együtt lenni, annál jobban vágyott rá.

"Korábban az a típus voltam, aki bármikor nyitott volt egy gyors menetre akár, de az elmúlt három évben sok minden megváltozott az életemben. Én magam is rengeteget változtam, mióta megszületett a lányunk, és mivel alig tudok egyedül lenni, fürdőt venni, kikapcsolódni, azt éreztem, hogy nap végén már hulla fáradtan esek bele az ágyba. Bence persze mindig ott várt, abban a reményben, hogy 'valami lesz', de nekem nem volt kedvem. A mentális teher, állandóan agyalni azon, hogy reggel mikor keljünk, irány a bölcsi, mi legyen a vacsora, hogyan hozzam össze a bevásárlást, be kell fizetni a számlákat, stb. mellett már nem volt kedvem semmihez és senkihez. Persze ezt aztán a mi kapcsolatunk is eléggé megérezte..."

forrás: Vitaly Gariev on Unsplash

Rita elmondta, hogy egy ponton a férjével nagyon mélypontra kerültek, mert ő akár minden nap benne lett volna a szexben, de Rita részéről kéthetente egy gyors menet is elég lett volna. Ez aztán ahhoz vezetett, hogy a legapróbb dolgokon is képesek voltak hevesen vitatkozni, nem szóltak egymáshoz, egyre ritkábbak lettek az érintések, ölelések, csókok.

"Én is éreztem, hogy ez így nem jó. Úgyhogy egy este, miután a lányomat végre elaltattam, kimentem Bencéhez a nappaliba, és a napok óta gyűjtött gondolataimat rázúdítottam. Elmondtam neki, hogy kimerült vagyok, hogy nem tudok ráhangolódni a szexre, mert nincs időm rá a napomban, és mivel mindketten dolgozunk, hiába osztjuk fel a háztartási teendőket, rám még így is jóval több hárul."

Ezt egy nagyon hosszú beszélgetés követte, amiben mindketten nyugodtan, összeszedetten próbálták meg kifejezni az érzéseiket. Egyértelmű volt, hogy megoldást kell találniuk, olyat, ami segíthet Ritának kikapcsolódni, levesz némi terhet a válláról, segít jobban ráhangolódni az együttlétekre. Míg Bencének a szex egyet jelentett magával az aktussal, addig Rita szerint az intimitásnak sokféle formája van, és az összebújás, csók, ölelés, napközben egy-egy romantikus pillanat is fontos előjáték lehet. Megbeszélték, hogy mindketten jobban figyelnek ezekre az apró részletekre.

Persze ez még mindig nem oldotta meg az alapvető problémát, ugyanis a havi kettő és a majdnem minden nap között elég nagy az átmenet. Az első lépés az volt, hogy azt a néhány alkalmat megpróbálták különlegesebbé tenni. A rutinszerű, gyors, előre kitalálható mozdulatok és pózok helyett tudatosan egymásra figyelve, romantikus körítéssel, nagyobb érzelmi jelenléttel vágtak bele a szexbe. Beszélni kezdtek titkos fantáziákról, játékokról, és beszereztek egy-két kiegészítőt is, ami izgalmasabbá tette az együttlétet. Az aktusok száma ugyan nem nőtt, de az élmény annál nagyobb volt.

forrás: Vitaly Gariev on Unsplash

A tény, hogy beszélni kezdtek, nyíltan, ítélkezés nélkül, és megpróbálták feldobni a rutinossá vált szexet, már önmagában hatalmas előrelépés volt a kapcsolatukban. Bence érezte, hogy Ritának fontos, hogy számítanak az érzései, és mivel ő sem "próbálkozott be" minden egyes este, Rita is úgy érezhette, hogy a férje figyelembe veszi az érzéseit. Helyette igyekeztek többet összebújni, ölelkezni. Minden második hétre megpróbáltak leszervezni egy randit vagy közös filmnézést, ami segített Ritának kikapcsolódni - hisz amikor egyedül maradt otthon egy kicsit, azonnal takarítani kezdett, ami persze nem hozta meg a kedvét aztán a szexhez. Az, hogy a férjével kettesben lehetett, míg a gyermekükre vigyázott valamelyik nagyszülő, ugyancsak közelebb hozta őket egymáshoz.

Ezt azért is fontos megemlíteni, mert gyakran kiderül, hogy nem is a vágy hiánya okozza a kevés szex problémáját, hanem fáradtság, stressz, eltérő napi ritmus vagy pusztán az, hogy másképp tudnak a felek ráhangolódni az együttlére. Ritáéknak ez segített abban, hogy több szexre kerüljön sor, és úgy vélik, ha az emberek képesek beszélni a problémáról, úgy, hogy tényleg nyitottak is a megoldásra (nem pedig elutasítóak, hogy "márpedig nekem ennyi elég és fogadd el"), az már az első lépés a megoldás felé.

Ezt olvastad már?

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!