Fél órával elalvás előtt kikapcsoltam minden képernyőt - a változás hihetetlen azóta

Az elmúlt időben a telefonom képernyő ideje elérte a napi 6 órát, amiről én is úgy gondolom, hogy elég durva. A TikTok-ot már lekorlátoztam, de az összes többi applikációt folyamatosan megnyitom, főleg munka után, az esti órákban. Ilyenkor elvileg pihennék, mégis folyamatosan azon kapom magam, hogy mindent csinálok, csak ezt nem; az agyamat és szememet legalábbis nem pihentetem. Nem keresem semmit konkrétan, csak „nézelődöm”, miközben telik az idő. Mire észbe kapok, már az ágyban vagyok, a szemem ég, az alvás pedig sehol.

Egy ponton feltűnt, hogy hiába fekszem le időben, nem alszom el. Forgolódom és folyamatosan pörögnek a kerekek a fejemben. Ekkor döntöttem el, hogy kipróbálok valami számomra elég radikálisat: se telefon, se TV, se laptopozás lefekvés előtt fél órával.

Sok dolgot be szerettem volna amúgy is iktatni a mindennapjaimból, de egyszerűen sosem fértek bele az időmbe - legalábbis mindig ezt mondtam magamnak. Viszont az esti képernyőidő nélkül egészen sok idő felszabadult, szóval az első napirendi pont a naplózás volt.

Már kiskoromban is nagyon szerettem naplózni, de az évek alatt teljesen elfelejtődött ez az egész, pedig egyébként nagyon hasznos a léleknek. Egy kis önreflexció esténként nagyon jót tud tenni, főleg egy hosszú nap után. Nem nagy megfejtésekre kell gondolni, sokszor csak pár mondatot írtam, hogy mi történt velem aznap, mi esett jól, mi fárasztott le, min kattog még az agyam. Már az is felszabadító volt, hogy nem a fejemben kavarogtak tovább ezek a gondolatok, hanem lekerültek a papírra.

Ami meglepett, hogy a naplózás után sokkal könnyebben el tudtam engedni a napot. Nem vittem magammal az ágyba a fél munkanapot, a félbeszakadt beszélgetéseket vagy bosszúságokat.

Ezután jött a következő régi vágyam, az olvasás, amit szintén hónapok óta halogattam. És milyen jól tettem, hogy végre sort kerítettem arra a régi könyvre, amit egykor félbehagytam: pontosan olyan izgalmas volt olvasni a lapokat, mintha csak egy filmet néznék. Meglepően gyorsan bele tudtam feledkezni és azon kaptam magam, hogy már azért nézek az órára, mert úgy elrepült az idő.

A hatások?

A legszembetűnőbb az, hogy végre van időm magamra. Talán ez volt az, ami eddig a legjobban hiányzott. Viszont hozzá kell tennem, hogy az alvásom minősége is javult. Mélyebben alszom és sokkal könnyebben. Végre nem kell egy órán keresztül forgolódnom, hogy elaludjak, ami a korán kelés miatt elég nagy plusz pont. Úgyhogy annyit tanácsolhatok, hogy te is próbáld ki ezt a tesztet!

Már csak azért is jól jön egy kis szünet a telefontól, mert tudtodon kívül ezeket mind tudja rólad:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!