Úgy döntöttem, nem állok neki fogyózni az esküvőmre

Mindent megtesznek, hogy tökéletessé varázsolják, én pedig, amikor megkérték a kezemet, úgy éreztem magam, mint a főszereplő a Muriel esküvője című filmben. Úristen, túl kövér és túl beteg vagyok ahhoz, hogy megérdemeljek egy ilyen napot.

Böngészni kezdtem az ajánlatokat, hogyan lehetnék karcsú és boldog a nagy alkalomra. A blogok és folyóiratok hemzsegtek a tutti tippektől, a lébárok villámgyors tisztítókúrákat ajánlottak (csak egy hét, és csúcsformában leszel!), az edzőtermek menyasszonyi csomagokat, táborokat, programokat kínáltak, amiktől kőkemény lesz a hasizom, és vonzó a derék a fehér gúnya alatt. A határidők a múltban is rengeteg szenvedést és stresszt okoztak, és tudtam, ha nem teljesítem a kitűzött célt, hihetetlenül csalódott leszek, azonnal beindul a negatív önbeszélgetés, kövérnek, undorítónak és semmirekellőnek bélyegzem majd magam. Annyira belezavarodtam a kínálatba és a döntésképtelenségbe, hogy megint rámtört a kényszer, amit már évek óta kordában tudtam tartani: bele akartam vágni a testembe, hogy csökkentsem az elviselhetetlen szorongást. Egy életen át dolgoztam azon, hogy ez ne következzen be, és a közelgő esküvő megint visszahozta.

Olvass tovább az evamagazin.hu oldalra kattintva!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!